Stereochrist : Dead River Blues
(Arctic Music/Holosonic)

Így kezdõdik egy szakértõ cdajánló: "A Mood feloszlása kimondottan nagy ûrt hagyott maga után a magyar metalos életben, szerencsére, a zenekar feloszlása után az együttes tagjai tovább folytatták pályafutásukat, ki a Stereochrist, ki a Wall Of Sleep formációban. Ezen percekben a Stereochrist együttes munkásságát van szerencsém méltatni…" Így kezdõdik egy cdajánló hathor
módra : "FELEIIIM! Valami fantasztikus lemezhez van szerencsénk a Stereochrist "Dead River Blues" címû lemeze személyében! Még mielõtt a karmaim közé került ez a hanganyag akkor sem volt csipet kétségem se' az iránt, hogy nem valami kiváló muzsikát fogok hallani. De kinek is lehetett ilyen érzése? Ehh! Senkinek! Remek ez a lemez, olyan magas mûvészi nívót képvisel, amelyet nem sokan tudnak produkálni magyarországon.
Ezen kijelentések után egyáltalán nem is csoda, hogy Phil Fasciana (jaja Malevolent Creation=vérbelezõs királydeathmetalbanda) kiadója az Arctic vette szárnyai alá a Stereochristet és terjeszti világszerte a Dead River Bluest.
Bõvebben netán errõl a királyságos muzsikáról? YEAH! Kõkemény és egyáltalán nem egyszerû nóták ezek, viszont akkora életigenlõ erõ van bennük hogymég! Valahogy a doomstoner címû matricát ragasztanám rá ha nagyon muszáj. A doom néha üti fel fejét elsõsorban a bezúduló mélyek formájában, viszont az egész muzsikának van egyfajta utolérhetetlen, archaikus hangulata, mintha visszarepítene a régi idõkbe, mikor e sorok írója imádott pl. Led Zeppelint, Black Sabbathot, meg Deep Purplet hallgatni. Az erõteljes szólók és az énektéma dübörgése ad fõleg okot a fenti kijelentésre. Nameg Felföldi Péter hangja, no, ebben a torokban van pár mázsa rozsda -:), és irtózatosan jó, hihetetlenül erõs és mindamellett szuggesztív hangról beszélek, és az utóbbi ismérve még különlegesebbé teszi a nótákat. Aztánhát, nem igazán kell a többi mûvész Urakat méltatnom, megteszi ezt helyettem a munkásságuk! Összességében véve olyan szintû muzsikával állunk szemben (illetve ugráljuk körbe adandó alkalommal a szobát), ami maximális zene, semmi sincs benne ami eltúlzott, de ízigvérig hatásos minden pillanata.
Oltárira és lelkesen imádom a lemez minden pillanatát, és kín, ha a legjobb nótákat ki kell emelni,de hát kelletik pár darabról bõvebb infóval szolgálni, hogy bõvebb képet kaphassatok a Dead River Bluesról.
Imádom, mikor beindul a Stereochrist mûvek, ahogyan feldübörög a muzsika, ez az ízigvérig muzsika! Az elsõ szám mármár Slayeres nehézségû indító riffjeitõl simán bebolondul az ember. És fantasztikus, ahogyan csörtet tovább a nóta ezerrel. És fantasztikus a refrén, van benne dallam és õrület, mindez a legjobban összeszerkesztett formában és kellõ mennyiségben. És fantasztikusak a morajló gitármotívumok a dübörgõ, erõteljes dobok. És fantasztikus a nótát lezáró archaikus hangvételû, pszichedelikus zenei ókort idézõ motívum.
És nagyon szeretem a negyedik számot, meg is van rá az okom-:)! Atomsúlyos ritmusokkal rendelkezõ nótáról beszélek, királyságos basszusfutamokkal (long live Megyesi Balázs!), halálos, afféle tekerõs gitárnyúzásokkal (by Hegyi Kolos). Ami viszont a dal extráját adja az egy visszatérõ riffhullám, kicsit északi ízekkel, meg a nóta vége felé egy belassult, mázsás súlyú, dögletes zenei rész. És mondjuk nem beszéltem Péter hangjáról, amely hol bársonyos, és a maga erõteljes módján igazán szép, de az sem rossz pillanat éppen mikor ordít Péter uram -:).
Csodaszép és nagyon különleges darab a hetedik nóta. Kicsit elüt a többitõl, mivel kimondottan lágy, finom darab. Anno fiatal koromban a Led Zeppelinnek voltak ilyen melodikus, elgondolkodós számai. Nos, itt nincsen üvöltés, és földbe döngölõ basszusok, de van fülbemászó motívum elég. Ha már motívumról beszélek, hát tele van apró zenei szösszenetekkel amelyek gyönyörûen vannak összerakva, így vált harmonikusan összerakott kis kinccsé ez a dal.
Mindent összevetve igazi fülélmény ez a lemez! És szerintem nem hiányozhat az igényes muzsikát szeretõ és tisztelõ arcok gyûjteményébõl.
hathor

back / vissza