Stereochrist: Dead River Blues

A 2002-es Supernatural promo CD 4 nótája sem volt semmi, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire király lemezzel fog megörvendeztetni az azóta Stereochrist néven futó zenekar. A CD mindössze 10 dalt tartalmaz 37 percben, de ez a 37 perc ebben a stílusban a legkirályabb zene amit hallottam az utóbbi idoben!
Talán túlzok, de ennyire feeling-es, southern-es hatású doom-közeli metalt én az egyes Down lemez óta nem hallottam! Aki nem kapja elo a léggitart e dalok hallatán, az valószínuleg életében nem hallott rock, vagy metal zenét. A laza, souhern rock-os megoldásokat valószínuleg az olyan zenekaroktól tanultak el, mint a C.O.C., Down, viszont a súlyosabb, szigorúbb riffekre nemcsak a Black Sabbath, hanem a Trouble es a Pantera is hatással lehetett.
Ez utóbbi zenekar, illetve a Down hatását támasztja alá Fepe egy-egy helyen Phil Anselmo-ra emlékezteto vokalizálása. A dalok remekül vannak felépítve, mindegyik nóta bovelkedik nagyon eltalált súlyos, vastag riffekben, feeling-es szólókban, illetve fogós énekdallamokban. A témák a gyorsabb, húzós old school rock-os megoldásoktól a lassú, illetve középtempós súlyos riffelesig terjednek, a Supersorrow c. dal pedig egy akusztikus szerzemény a legszebb Down hagyományok szerint.
A változatosság nemcsak a riffekre es a dalszerkezetekre, hanem a vokálokra is érvényes. Sok külföldi banda énekese tanulhatna Fepétol, ennyire király énektémákat nem sokan tudnak kitalálni. Végül pedig nemcsak a dalok lettek nagyon eltalálva, hanem a hangzás, a borító és a zseniális albumcím is nagyon ott van!
Sokáig ecsetelhetnem, hogy milyen király ez a Stereochrist, de ezt a zenét hallani kell, meg kell tapasztalni! Tény, hogy itt nem lehet találni a metal zenét megújító megoldásokat, de nem is ez a lényeg ebben a zenében, hanem a hangulat, azt pedig nagyon sikerült elkapni a zenekarnak.
Nem tudom, hogy fogjak majd ezt a lemezt túlteljesíteni, mindenesetre a lecke az le van adva.
-Robert Sun-
10/10
(Mirgilus Siculorum)

back / vissza