STEREOCHRIST - III.A magyar "underground" zeneiparban (És ez alatt most ugyanúgy értem a különböző koncertszervezőket, újságírókat, managereket, mint magukat a zenészeket.) mindig is lesznek olyan örök túlélők, akik akkor is kötni fogják az ebet a karóhoz, amikor már mindenki más körülöttük szabadjára engedte a vadat! A Stereochrist csapatát, és különösen Hegyi Kolost (gitáros) is egy ilyen embernek tartom. Minden okuk meg volt rá, hogy a "Live Like A Man (Die As A God)" lemez sikere, és az azt követő cseppet sem vidám időszak (Az énekes Makó Dávid kiválása a zenekarból.) után feladják, és végleg szögre akasszák a hangszereiket. De hála az Istennek nem így tettek, összeszorították a fogaikat, vicsorítottak egyet és letették az asztalra ezt a korán sem elhanyagolható, dögös lemezt melynek egyszerűen csak a III-as címet adták. Az albumnak több nagyszerű pillanata is van (pl.: "When You Climb Up The Ladder", "Double Dealer", "A Shipload To Tricks To Forfeit", "Shallowman") üresjárat (pl.: "Soul Squeezer") pedig csak elvétve található rajta, de mindezek ellenére sajnos első hallgatásra én nem tudtam megszeretni. Rajtam kívül is biztosan vannak olyanok, akik tudják, hogy milyen érzés idő előtt keresztet vetni egy munkára, utána meg fogni a fejünket, hogy mekkorát tévedtünk. A banda aktuális lemezénél én pontosan ebbe a hibába estem! Meghallgattam és szomorúan tapasztaltam, hogy oké rendben jó ez, hajaz a "Dead River Blues"-ra, de semmi extra. Félre is tettem az albumot jó pár napra, de a gondolataim továbbra is körülötte forogtak. Olyan volt ez mintha megfertőztek volna (Stereochrist vírus!), és a betegség még csak a "lappangó" stádiumban lenne. Mivel továbbra sem tudtam lenyugodni, így újra és újra feltettem a lemezt és pár hallgatás után már azon kaptam magam, hogy egyszerűen nem tudom ki venni a lejátszómból. Végérvényesen behódoltam neki! A srácok igen komoly zenei arzenált vonultatnak fel (pl.: blues, trash, doom, stoner) a meggyőzésünk érdekében és nem hiába! A "A Shipload To Tricks To Forfeit" menetelős gitártémájával házakat lehetne alapozni, a "Deal With Or Do Without"-al nem különben, a "The Long Hard Mile" bugis énekdallamával, hangulatával pedig egy fenomenális kocsmahimnusz. Kellemes kis momentuma a lemeznek a "941028" című tétel, ami egy instrumentális szerzemény egyenesen Kolos mestertől. És ha már az egyéni teljesítményekről van szó, akkor itt szeretném megemlíteni Felföldi Péter énekest (Vele vették fel a debütáló "Dead River Blues"-t is.) akinek a hangja az első lemez óta rengeteget fejlődött. A ritmusszekció sem ült a babérjain hisz (Binder Gáspár - dob, és Megyesi Balázs - basszus) rendkívül ízes alapokkal pakolták meg a dalokat. A basszushangzás különösen tetszik. Körülbelül négy évet kellett várni a Stereochrist-tól erre a lemezre, reméljük, hogy a következőre nem kell majd ennyit! Líviusz |
||
_______________________________________________ |
