Stereochrist - III
 |
Kiadó: | psycheDOOMelic |
| Együttes: | Stereochrist | |
| Megjelenés éve: | 2010 | |
| Ajánlja: | Hajas | |
| Pontszám: | 7/10 | |
| Értékelés: | Átlag feletti teljesítmény |
A Stereochrist nem az a kimondott görcsösen kapkodós banda, annyi szent. Előző lemezük, a Live Like A Man (Die As A God) már idestova négy éve jelent meg, ami még úgy is beszédes, hogy közben volt – ha jól számolom - három tagcsere. A két góré – Balázs és Kolos – mellett most Binder Gáspár kalapál, és visszatért az eredeti énekes, Felföldi Péter.
A nemes egyszerűséggel III-ként elnevezett lemez nem egy rossz anyag, noha két elődjének szintjét nem éri el. A hangzás valami állati vastag meg szutyok (Jaya Hari Das és az Audioplanet kezd végre beérni), a dalok viszont nem mind emlékezetesek, különösen az album második felében. Nagyon jó az eddigi leggyorsabb Stereochrist számnak számító When You Climb Up The Ladder, vagy a nyitó Double Dealer. Kolos lomha riffjei olyan súlyosak, mint az elefánt ülepe, ráadásul szólózni is nagyon finoman tud az öreg, de – főképp a végefelé – már nem az igaziak a nóták igazi arcát megadó énekdallamok. Az utolsó négy – öt tétel zömmel már végig tök szürke, és megfárad az eredetileg kimondottan combosan indult korong. Itt már kevés helyen hallok annyira karakteres refréneket, mint az említett Double Dealerben, de említhetném akár a The Long Hard Mile-t is, ha már fogós dalokról beszélünk. Amúgy talán az Unified Theory a legeltaláltabb szerzemény a lemez második feléről.
A borító és booklet elég egyszerű, de nem néz ki rosszul, azt viszont nem értem, miért két CD-s a kiadvány, mely által – bonus címszó alatt - minden lemezvásárló megnyer egy Hammer válogatást persze csupa olyan bandával, amit maximum baseballütővel piszkálna.
Akárhogy is: a kosz, a mocsok és a hónaljszag most is maradéktalanul jelen van, noha a három Stereochrist lemez közül nekem ez tetszik legkevésbé. Ettől még persze működhet a csapat híveinél ez a megbízható kis sludge-olás.