okt12

2010. október 08-a már régóta megjelölt dátum volt a képzeletbeli naptáramban. Sok várakozás után persze, mint sok más, ennek a dátumnak is eljött az ideje. Ahogy elmentem a nagy hosszú épület mellett, amit BAKI-nak hívnak, már hallattszott, hogy valami nagy dolog van készülőben. A kicsiny városban, mit Balmazújvárosnak hívnak, tiszteletét tette három remek banda, kiket Stereochristnak, BarBearsnek és Monkey Cave-nek hívnak. Erről az estéről szól most ez az írás.

Az estét a balmazújvárosi (vagy debreceni? ) MONKEY CAVE zenekar kezdte. Ez az első olyan BAKI-s koncertjük, ahol már az új énekessel, Suba Jánossal mutatkoznak be. János több zenekarban is bebizonyította, hogy tehetséges zenész. A MC mellett ugyanis még a Death Warrant és az EZ formációban is játszik. Előbbiben énekesként, utóbbiban az akusztikus gitárjának húrjait koptatja. Személyem szerint nem volt olyan meggyőző Suba a Monkey Cave ezen koncertjén. Nem voltak úgy kiénekelve a hangok, ahogy elbírtam volna képzelni magához a zenéhez. Persze az acsarkodósabb, ordítósabb, hörgősebb témák nagyon mentek neki, de a tiszta éneken még van mit csiszolnia. Ezt leszámítva nagyon korrektek a számomra új dalok. Igazából egy régi dalt sem hallottam, legalábbis, ami lemezen megvolt. Az új dalok könnyedebbek, nem olyan agyalósak, nem olyan progresszívak, mint a régebbiek. Kiemelni igazán egy dalt sem tudnék, ami dallamilag vagy témailag megfogott. A maga módján nagyon jó koncert volt. De voltam már jobb Monkey Cave koncerten.

Míg a Monkey Cave-t lecserélte a BarBears, addig az a meglehetősen korrekt embermennyiség, aki a BAKI-ban volt, többnyire a pult felé vette az irányt. Az estét még az is fokozta, hogy kedves koncertszervezőnknek, Tar Péternek- Pepének előző nap volt a születésnapja. Így gondoskodott az emberekről, hogy alkoholban és zenében ne legyen hiány az este folyamán. Hogy példát hozzak fel, a kedves érkező vendégek Welcome Drink Jägert kaptak. Persze korlátozott mennyiségben. Ezúton is boldog krisztusi kort nékije!

Ahogy telt az idő a gratulációkkal, köszöntésekkel, beszélgetésekkel, addig a BARBEARS fel is cuccolt a színpadra. A zenekarral annyi érintkezésem volt azelőtt, hogy majdnem voltak koncertezni a BAKI-ban. A fellépés egy tavalyi dátumra volt tehető, amit sajnos kénytelenek voltak lemondani. Igen, eléggé sajnos, hiszen a BarBears nagyon jól csinálja, azt amit. Aki ismeri a Black Label Society-t vagy a Down-t, de ide sorolhatném a Clutch-t is, akkor ő már be is tudja határolni, hogy körülbelül milyen zenét is játszhat a BarBears. Utam egyenesen a színpad felé vezetett. Sörrel a kezemben, enyhe terpeszben, lelkesen bólogattam a jobbnál jobb számokra. “We are the Barbears, you are the suckers.” Csakhogy idézzek is már valami jót. A hangosítást külön kiemelném. Nagyon jó volt, csak úgy hasította a levegőt a sztóner zene. Ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy nem kevesen állnak már mögöttem, nem úgy, mint koncert elején. Ez is bizonyítja, hogy a BarBears egy nagyon szeretni való muzsika. És amiért ennyire hálás közönség volt, megajándékoztak bennünket egy feldolgozással a Clutch zenekartól. Puszi nekik.

Ám az est fénypontja még csak ezután következett. Az emberek, a hangulat, a hely, a nagyon jó előzenekarok már megvoltak, most már csak a STEREOCHRIST hiányzott. A Stereochrist másodjára tette tiszteletét itt a BAKI-ban. Legelső fellépésükkor még Makó Dáviddal örvendeztették meg a nagyközönséget. Azóta énekes váltás történt, nem másra, mint a legelső énekesre, Felföldi Péterre. A Stereochrist új albumát hallgatva koncert előtt, mondhatni nem sok különbséget véltem feldezeni Felföldi Péter és Makó Dávid hangja között. De ez egyedi vélemény. Visszatérve a koncertre mondhatni azt, hogy ez a koncert felfogható egy lemezbemutató koncertnek, ahol leginkább mégis a régebbi dalok voltak túlsúlyban. Mielőtt kezdődött volna a koncert a közönség nagy része már a küzdőtéren volt. Majd felcsendültek a Destroying Ruins dallamai, amitől a hideg kirázott. A hangosítással nem voltam annyira megelégedve. Az énekből nem sokat lehetett hallani ott az első sorban. Bár nem csak a hangosítást kell emiatt okolni, de valahogy hiányzott Péter hangjából az a dinamika, ami Dávidnál megtalálható volt. Bár felesleges az összehasonlítás. A koncert totális pozitívuma, hogy szinte az összes kedvenc Stereochrist dalom játsza volt. Amit sokan hiányoltunk az az árva Down - Bury Me in Smoke alkotás volt, de ettől függetlenül a legjobb Stereochrist volt számomra eddig, bár még mindig simán lehetne jobb koncert, akár itt a BAKI-ban is.

Koncert után első dolgom az volt, hogy gratuláljak a zenekarnak és hogy megkaparainthassak egy Stereochrist lemezt. Mindkét dolog sikeresen beteljesült.
Szomorúan vettem észre, hogy az emberek koncert után csak úgy eltűntek. Pedig hát utána jött volna egy könnyed levezető zenehallgatás, ami érdeklődés hiányában nem tartott sokáig. Jómagam pedig büszkén és fáradtan várakoztam a legelső buszig Debrecenbe.

_______________________________________________