| Csüggedo
Fesztivál, Ráckeve Én a Roof Top Rollersszel kezdtem a napot, és annak ellenére, hogy iszonyatosan tûzött a nap, bátran odaálltam a színpad elé, hogy minél jobban élvezhessem Kisjucék produkcióját. Most is nagyon bejöttek a dalok-kettõt azóta már itthon is meghallgathattam, és azóta is az a véleményem, hogy nagyon izgalmas, egyesek számára már-már nehezen értelmezhetõ számokat írnak. Az elmaradhatatlan System OF A Down nóta, egészen pontosan a Chop Suey is elhangzott, amihez szerencsére meg is van a hangja Kisjucnak. Sajnáltam, hogy csak négy számra volt idejük, na meg azt is, hogy a hangzás sem volt makulátlan, és így nem volt annyira élvezhetõ a a zenekar hangulat metalja, mint annak idején a Vörös Yukban, ahol szinte padlót fogtam a csapat számaitól. Ennek ellenére csak ajánlani tudom a Roof Top Rollerst azoknak, akik értékelik az anti-kommersz zenéket! A Replugged négy körül lépett színpadra, nekem pedig elõször volt szerencsém látni a zenekart. A többször meghallgatott demó alapján nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, és örömmel tapasztaltam, hogy élõben sokkal ütõsebbek a fiúk, mint hanganyagon. Mondjuk kicsit jobban is elszakadhatnának a Neck Spraintõl, és azt a feldolgozást is ki kellene cserélni valami ütõs, modern metal feldolgozásra! Amúgy a kellõ lelkesedés jól látható, a színpadi munka is elég intenzív, mondom, egy kis egyéniséget kéne belevinni a dalokba! Da Capo-ékhoz a tavalyi Szigeten volt utoljára szerencsém. Már akkor is játszottak jó pár új nótát-remélhetõleg hamarosan az új album is megjelenik, de a mostani mûsor gerincét már ezek a friss szerzemények alkották. -hogy egy-két címet említsek: Kilenc kör, Senki földje.Ahogy észrevettem az új dalok követik a megszokott irányt- a Dream Theater-es riffek, témák keverednek Norbi sajátos dallamaival és Robi különleges szövegvilágával. Biztos, hogy nagyon sokan várják a Phaistos utódját-többek között én is, és ahogy ebbõl a közel egy órás mûsorból lejött, nem fogunk csalódni. Persze azért elég csúnya dolog lett volna a fiúktól ha egyáltalán nem játszanak régi dalt, úgyhogy bónuszként hallhattuk a Pygmaliont, amit jó páran énekeltek is a közönség soraiban. A Wall Street zenekar ha jól tudom eddig minden évben képviseltette magát hardrock muzsikájával. Ez idén sem volt másképp, én azonban nem tudtam megnézni õket, úgyhogy részletesen nem is tudok kitérni rájuk. Az Aebsence mûsorára azonban az elejétõl a végéig kíváncsi voltam, hiszen elsõ albumuk, az Unususal óriási hatással van rám, a mai napig! Érdekelt, hogy élõben hogy jön ki mindaz, ami a lemezen annyira klappol! Igaz, kb. két évvel ezelõtt már láttam õket egy koncerten, ahol kellõ módon meggyõztek, de azóta jobban megismerkedtem a szerzeményekkel, és kíváncsi voltam, hogy Budai Péter énekes mennyire képes hozni azt a fantasztikus énekstílust, amit a korongon. Mondanom sem kell ugyanúgy! Azért a hangszeresek is kellõen kivették a részüket a produkcióból, és megint nagyon jól jött, hogy számokon belül többször is váltották egymást az összetettebb témák az egyszerû népdal imitációkkal! Kivétel nélkül mindegyik dal külön élmény volt, és már nagyon várom a következõ Aebsence koncertet! A Stereochrist, nem is olyan régen még Supernatural, megint beledöngölt mindenkit, ezúttal a ráckevei földbe. Az ultrasúlyos gitárriffek akkorát dörrentek, hogy csakis elégedetten tudtunk bólogatni. Hangzás ok, dalok szintén rendben, már csak az a jó kis Black Sabbath feldolgozás, a Sympthon of the Universe kellett a teljes boldogsághoz, azzal a kellemes gitárszólóval a végén! Tényleg nagyon élvezetes koncertet hozott össze a Stereochrist tagsága, remélem, hogy még sokáig mehetünk bólogatni a bulijaikra! A Blind Myself õrületes bulit hozott össze: itt tapasztaltam elõször, hogy az elsõsorban iszonyatos energiával zúznak az emberek. Nem csoda, az se volt piskóta, ami a színpadon ment végig! Most láttam elõször a bandát az új gitárossal, és meg kellett állapítanom, hogy nincs semmi gond az új felállással. Azt azonban sajnáltam, hogy a Heaven't-rõl kevés nótát játszottak-véleményem szerint nem olyan friss a második album, hogy ennyire hanyagolni kellene az elsõt! Bár ha jól gondolom, inkább az utolsó világát preferálják a srácok, mert a Heaven't-rõl is a zajosabb dalokat választották-lsd. Circle of Pain. A Blind után jöhetett egy kis lazulás, ahogy Zsófi, a rendezvény háziasszonya mondta, "a felülmúlhatatlan Hollywoodoo" segítségével. Én is, hogy egy kicsit relaxáljak, táncoltam egy jót a Beatles kicsit energikusabbra átírt Come Togetherjére. A Neck Sprain már évek óta az egyik fõszenzáció a Csügin. Most is nagyon sok rajongó várt a kezdésre, ami jópár perces hangolás után be is következett, méghozzá az extra zúzós Look at Your Selffel! A nép beindult, "nyakficamék" pedig eljátszották mind a két kedvenc nótámat (Fear Attacks Me, How Dare You?). Sajnos pont ekkor érkezett el a holtpont számomra, így annyira nem tudtam lelkesedni, amennyire szerettem volna, de ez nem befolyásolta azt, hogy jó bulit nyomjanak Sanyiék. Az emberek még az új dalokra is olyan szinten beindultak, hogy hip-hop tele lett a színpad! Úgy tûnik a Strong Deformity bekeményített. Az elmúlt pár találkozásom a csapattal nem volt túl szerencsés: nem tudom, hogy a rossz hangosítás volt a hibás a Zöld Pardonban, vagy a sok effekt kavart be, de nagyon lagymatagnak éreztem az egész produkciót. Hiába ismertem a számokat, elmentek mellettem. Na de nincs okom a kesergésre, ugyanis ez a csügis koncert újra meggyõzött arról, hogy igenis jó banda ez a Strong Deformity! Persze nem tartozik a legzúzósabb zenekarok közé, de kellemesen intenzív, és azáltal, hogy a fiúk kicsit visszavettek az effektekbõl, minden újra a helyén van. Hallva a Standby-t, az Imaginary Adventures-t vagy a Survive Luxury-t, elindult kezem-lábam? Az utolsó- persze jó értelembe
vett-csapást Mind Controlék mérték
rám brutál zenéjükkel. A korai idõpont
ellenére sokan ott maradtak, Banán pedig többször
is a tudomásunkra hozta, hogy mennyire jól érzi magát!
Nem nyomtak túl hosszú mûsort, de a legjobb Mind Control
számok tutira elhangzottak. A két Sunflower és a
Times of Sanity rendesen aratott, a legnagyobb nyomulás azonban
mégiscsak a SOAD Toxicityjére ment! ?és akkor itt
véget is ért számomra a Csüggedõ, amit
eddig a legnagyobb buliként tartok számon, már ami
a nyarat illeti! Örülök, hogy Golyó ennyire kitartóan
szervezi ezt a kis fesztivált, ami igaz, hogy nem nagy kaliberû,
de színvonalas és ami számomra nagyon fontos, családias!
|
||
_______________________________________________ |