II. heavymetal.hu Fesztivál, Budapest, Kultiplex
(heavymetal.hu)

Elõször is elmondanám, hogy nem tartom túl szerencsésnek, ha valaki a saját bulijáról ír. Tavaly is csak kényszermegoldásként tettük ezt meg, hisz nem sikerült olyan palimadarat fognunk, aki rábólintott volna ezirányú kérésünkre. Idén ez megoldódott, de mielõtt rátérnénk a beszámolókra, szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített a buli reklámozásában: Hammerworld, Metal News, Passzió, Rockfan, Rock Gyémántok, Shock, Zenemagazin. A legnagyobb köszönet viszont a brutális fénytechnikát biztosító Moonlightot illeti meg, illetve annak aranykezû mágusát, azaz Kerry King-külsejû barátunkat, Zsombit. A Kultiplex stábját, a fellépõ bandákat, és persze a közönséget szintén dícséret illeti. A bulin kétszer annyian voltak, mint tavaly, így megerõsödött bennünk a tudat, hogy muszáj lesz jövõre is csinálnunk egy hatalmas bulit! Most pedig térjünk rá a beszámolókra, amelyek érdekessége, hogy ketten követték el õket: Slayercsabi és Ágnes Vanilla. Ezek a nevek, azt hiszem, önmagunkért beszélnek...
Hajas

Másodszor került megrendezésre a heavymetal.hu fesztivál, ezúttal a Kultiplexben, köszönet érte Hajasnak -aki ettõl még persze egy utolsó STRICI marad :) Össze is jöttünk páran, többen is, mint tavaly, és hál’ Istennek nem csak zenészek, illetve szakmabeliek, ami azt mutatja, hogy érdemes belevágni egy ilyen fesztiválba, még egy ilyen országban is. Mikor Hajas megkért, hogy írjam meg ezt a beszámolót, még nem tudtam, hogy Ágnes Vanilla is szívesen részt venne a „project”-ben. Tulajdonképpen véletlenül alakult így, együtt érkeztünk a bulira, és ott poénból megkérdeztem tõle, hogy lenne-e kedve megírni a cikket velem együtt, mire õ határozottan igent mondott. Akkor még azt hittem, viccel, de mint az alábbiak bizonyítják, tévedtem. Köszönet neki érte.
Az Agregatort nem igazán ismerem, nem is az én zenei világom, amit játszanak, de ettõl függetlenül a maguk stílusában teljesen jó, amit csinálnak. A frontember (aki rendkívül szimpatikus volt egyébként) talán kicsit intenzívebben is eladhatta volna a mûsort, de ez már csak az én kukacoskodásom. A zenészek közül mindenki abszolút profin teljesített. Biztos vagyok benne, hogy az általuk képviselt stílusban a legjobbak között vannak.
A Cay-os semmivel sem volt jobb vagy rosszabb, mint Fehérváron, engem ott sem nagyon nyûgöztek le. A számaik legalább olyan közhelyesek voltak, mint a mozgáskultúrájuk. Persze ez csak az én véleményem, lehet, hogy másnak meg pont õk tetszettek. Lényeg a lényeg: Erõteljes, energikus zene, de kicsit több eredetiséggel, fogósabb nótákkal nagyobb megfejtés lenne.
Slayercsabi

Elõször volt szerencsém az osztrák zenekart látni és hallani, és mûfajfüggetlen ízlésembõl, illetve az azok közti tapasztalataimból adódóan szeretném megállapítani, hogy minden mûfajon belül a középszerûségnek igenis vannak jeles képviselõi. Ez nem azt jelenti persze, hogy negatív jelzõvel illetünk egy produktumot – hiszen ez abszolút szubjektív -, csupán azt, hogy a produkció nem hagy maga mögött maradandó nyomot az emberiség számára. Magyarul: Semmi különös.
Ágnes Vanilla

A Stereochristtól viszont teljesen eldobtam az agyam! Azt, gondoltam hogy jó lesz, de nem számítottam ilyen pusztításra. Tipikus esete a „jó zenészek jó zenét csinálnak” dolognak. Iszonyúan egyben vannak, a számaik nagyon meg vannak írva, jók az énektémák, és Felföldi Péter is abszolút jó frontember, annak ellenére, hogy nem szántja fel a deszkákat, és nem üvöltözik az átkötõszövegekben. Hál’ Istennek, jó sokan be is jöttek a mûsorukra, és az elsõ sortól az utolsóig mindenki zúzott a maga módján. Gondolom, van, aki emlékszik még a 2000-es Szigeten a Mood koncertre a Tilos sátorban. Na, ott éreztem hasonlót. Aki ott volt, tudja, mirõl beszélek. Ez az ilyen „együtt fejrázós, kollektív metál fíling”:) Ilyen produkcióval külföldön is simán megállják a helyüket. Borzasztó nagy energiabomba volt, le a kalappal.
Slayercsabi

Õket is most láttam elõször, de az elõzõ zenekarral ellentétben nem tudtam elhagyni a koncert ideje alatt a termet. Õket hallva már tudtam, hogy miért kellett erre a fesztiválra eljönnöm. Felemelõ érzés volt hallani olyan zenét, amelyet olyan zenészek adnak elõ, akik a zenéért zenélnek, méghozzá nem akármilyen tehetséggel megáldva. Az elõzõ zenekar után, ahogy a Stereochrist színpadra lépett, élni kezdett a zene maga, amiért valójában egy fesztiválra elmegy az ember. A „mindenki egyért” címû ragyogás a srácok szemében még a keverõpultig is eljutott, ahol én álltam, iszonyatosan megmozgatott és rendkívüli felüdülés volt számomra rációt és értelmet felfedezni a témák között. Nagyon jól felépített dalok, logikus zenei válaszok, egymásból következések, mégis olyan természetességgel elõadva, aminek még csak a közelében sem lelhetõ fel izzadtságszag. Egyszóval rendkívül emberi és lenyûgözõ volt. Ez nem semmi!
Ágnes Vanilla

Úgy tûnik, ezen az estén a magyar zenekarok lényegesen jobbak voltak külföldi kollégáiknál. A Kiju ugyan valamivel jobban tetszett, mint a Cay-os, rendesen zúztak, a mozgás is rendben volt, de igazán jó nótát talán, ha egyet hallottam tõlük. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a leggyengébb hangzás az övék volt, és ez sem sokat segített a pozitív megítélésben, de az is, hogy ez a mûfaj nem feltétlenül kívánja meg a dallamos témákat és okos számszerkezeteket, az egyszerû zúzáson is lehet a hangsúly. Az pedig tényleg rendben volt.
Slayercsabi

A fesztiválról teljes bizonyossággal mondhatom, hogy klasszisokkal jobbak a magyar zenészek, zenekarok, mint a máshonnan ide érkezettek. Ezt tökéletesen demonstrálta a Kiju. Érdekes, hogy ugyanazon a cuccon az egyik zenekar egész egyszerûen meg tud szólalni, a másik pedig nem. Ez néha az élvezhetetlenség határát súrolja. Az ember csak ott áll, s én, mint aki a zenét egyetemesen tekintem, mûvelem, élvezem, és egyben rabja vagyok, olyannyira, hogy a bármilyen zajban is képes vagyok azt hallani, ott állok, türelmesen, letisztítva magam minden magyarság-érzettõl, idõt hagyok magamnak, hátha felfedezni vélem a produktum mögött a zenét. Nem sikerült.
Ágnes Vanilla

A CDT-t mindig is az ország egyik legjobb koncertbandájának tartottam. Ugyan nincs meg az összes lemezük, de ha csak tehetem, élõben megnézem õket. Szokásos formájukat hozták, az est legintenzívebb bandája voltak. Amennyire én vágtam, minden nagylemezükrõl játszottak, de fõleg az Incarnation-rõl és a Salvo Karmáról. A koncert közben egyéb teendõimet is intéztem (remélem, nem haragszanak meg a srácok), így a részletezést inkább Ágnesre bízom.
Slayercsabi

Cadaveres De Tortugas. Rendkívül jól csengõ ez a név, és egyedi is. Ez már önmagában is pergõsen hangzik a sok r betûje miatt, és ha csak erre alapozná az ember azon ötletét, hogy megnézzen egy CDT koncertet, akkor sem csalódna, hiszen ezt a dinamikát a srácok folytatják a színpadon attól a perctõl kezdve, ahogy hozzáérnek a hangszerükhöz, felgyulladnak a lámpák, és valamely nézõközönség is érkezik, hiszen a zenekar egyik általam felismert sajátossága, hogy ha csak egy ember is van, akinek zenélhetnek, azt úgy teszik, mintha ez lenne életük utolsó koncertje. Véleményem szerint ez, a profinak nevezett elõadásmûvészet egyik legfontosabb alappillére! Mindent beleadnak, iszonyatosan együtt van a banda, és nem hiszem, hogy ez csupán a tíz éves rutinnak köszönhetõ. Ezt csak azért mondom ilyen biztonságosan, mert már nem elõször láttam õket, és egy másik alkalommal ugyanez volt a tapasztalatom. A lehetõ legjobban felrázzák a közönséget, Perso exhibicionizmusa mindent felülmúl, igazi frontember. És nem hagyhatom ki Körmöczi Peti a koncert elejétõl a végéig tartó mosolyát, amin keresztül annyira átjön, hogy imádja, amit csinál, hogy még az is elhiszi, aki sosem ment volna el egyébként CDT koncertre. Na és persze a folyamatos ugrálás a színpadon, egyszerre mozgás, plusz kongázás, és a háttér-filmvetítés, és az önszorgalomból hozott plusz lámpák... – hát ez nekem nagyon bejön. Igazi koncertbanda! :)
Ágnes Vanilla

Az Aebsencenél is muszáj volt az elsõ sorba mennem, és elhihetitek, nem azért, hogy megdobáljam õket. A sima 2/4-en túlmutató zenéjük és intelligens szövegeik jócskán megtépázták az egyszerû rocker idegeit, de azért még így is maradtunk elegen a teremben. Mi Ágnessel nem bírtuk ki, végig táncoltuk-zúztuk a teljes programot. A basszusgitárosnál nem csak a bõgõ sound tetszett, hanem az is, ahogy kezelte hangszerét. Természetesen mindenki nagyon jó zenész a bandában, de a lényeg, hogy óriási nótákat tudnak írni. Felfoghatatlan számomra, hogy egy ilyen banda hogyhogy nem játszik pl. a Szigeten, pedig porig aláznák az ott fellépõk 80 százalékát.
Slayercsabi

Le vagyok nyûgözve, el vagyok ájulva, TOTTÁLKÉSZVAGYOK, zenei orgazmus... hûha, ezt most jobb, ha nem is folytatom :) Zseniálisak voltak. Na itt viszont nem tisztogatnék magamból semmiféle magyarság-érzetet, olyan büszke voltam rájuk, hogy úgy éreztem, gyorsan ide hívnám az egész világot: „Na, ezt hallgassátok meg, gyerekek!” Mindig is felháborít, ha külföldre megyek, és szóba kerül Magyarország, egybõl mi van: „Gémeskút.” Imádom a zenét, a dallamos rock zenét meg aztán egyenesen, és ha már most megtehetem, hadd mondjam el a véleményem: Ahelyett, hogy õslelet zenészeket küld az ország nemzetközi fórumokra (ha egyáltalán küld, de volt rá példa, csak azért mondom, és iszonyú ciki volt), megmutathatná az igazi unikumot. Ez az igazi országimázs. Yeah! Nem tudtam nemet mondani a lábaimnak, és olyat táncoltam, hogy csak na (Csabi tanúsíthatja..., na meg persze Szabi és Körmi is a CDT-bõl, mer’ õk is ott voltak ám a második sorban.). Én már csak azért is mentem elõre, hogy megnézzem, mitõl van ennek a basszusnak olyan megalázóan jó soundja. Esetleg valami hiper-szuper gitáron játszik az a mûvész? Hát nem. Ráadásul ugyanazon a cuccon szólaltak meg, mint a többi zenekar, de õk bizony nem akárhogy. Amikor jó közelrõl megnéztem, rá kellett jönnöm, nincs itt semmi hókuszpókusz, csak mindenki a zenekarból úgy ért a hangszeréhez, hogy jobban nem is lehetne. Nincs mese, õstehetségekkel állunk szemben. Zenei és stúdiós munkásságom tapasztalataiból adódóan, el kell mondanom: az, hogy egy zene hogyan szól, nemcsak a hangosításon, a technikán illetve az azt felügyelõ szakemberen múlik. A dalok hangszerelésének felépítése legalább 80%-ban hozzájárul ehhez, és erre ez a zenekar az egyik legjobb tanulmány. Mindemellett persze a dalok maguk is óriásiak, és nagyszerû érzés muzsikus emberként nemcsak zenei füllel hallgatni a zenét magát, hanem életre kel az ember féltve õrzött szûz része, amely csak mint zenehallgató és mûkedvelõ létezik, s ha közeledik egy igazi elsöprõ ár, hát hagyja magát letaglózni. És én most az vagyok. Letaglózott.
Ágnes Vanilla

A Grindman okozta számomra a legnagyobb meglepetést aznap. Párszor már láttam õket, de soha nem akart igazán összeállni teljes egységgé az egész. Hanghordozóm sem volt tõlük, ami kicsit könnyebbé tette volna esetleg rendkívül összetett zenéjük megértését. De ezen az estén összeállt a puzzle, rámtört a megvilágosodás, és végre megértettem mindent. Lehet, hogy õk fejlõdtek, vagy csak nekem kellett sok idõ ehhez, mindenesetre rohadt jól éreztem magam a koncertjükön. Az ország egyik legelképesztõbb ritmusszekciójával büszkélkedhetnek. Úgyhogy gratula! Ja, és a Slipknot számot a helyükben annyira nem erõltetném (mégha tök jól is játszották), mert a saját számaik ezerszer jobbak szerintem. Kövezzetek meg érte ...
Slayercsabi

Utóirat tõlem: Sajnos az Agregatort és a Grindmant nem láttam teljes egészében, ezért nem írnék róluk most, ha nem haragszotok, úgy érzem, hiteltelen lenne. De egy következõ alkalommal szívesen bepótolom. Érdekesség: A fesztivál után kb. egy héttel éppen beszélgettem az egyik legnagyobb és leggazdagabb magyarországi cég vezérigazgatójával, s közben szóba hoztam tanulmányi látogatásomat a heavymetal.hu Fesztiválon, elmeséltem élményeimet, és azt, milyen jó, hogy van egy hely, ahol este 8-tól hajnal 4-ig folyamatosan metal és rockzenét hallgathattam és nézhettem. Mire õ: „Szörnyû lehetett!” Ne aggódjatok, részletesen felvilágosítottam, hogy mekkorát téved. Azóta megmutattam neki életem elsõ duett-felvállalását egy Wackor nevû õstehetség metal zenekarral - „ebben én is énekelek, azér’ duett. Érteeeed?” Na, hát az emberünk kicsit padlót fogott, s ezek után bizton állíthatom, most már õ is felvilágosult.
Ágnes Vanilla

back / vissza