ZORALL, NECK SPRAIN, STEREOCHRIST
Keszthely, 512

Egy nappal a zalaegerszegi Metszéspont fesztivál után a Balaton fõvárosában tette tiszteletét ez a három zenekar. Csalódva vettem tudomásul, hogy a klubban alig lézengtek páran, és akik ott voltak, azok is a csocsózással voltak elfoglalva. Csakúgy, mint Zalaegerszegen, Keszthelyen is hibátlanul teljesített a Stereochrist. A most már végre itthon is kapható lemez dalait adagolták (pl. Holosonic, Way back home, Smack the sun), a hangzás pedig elsõosztályú volt. A zseniális jelzõnél többet, jobbat nem tudok használni muzsikájukkal és elõadásukkal kapcsolatban, Trouble/Down hatású zenéjük élõben igazi csemege. Komolyan mondom, akárhányszor látom/láttam õket a színpadon, ugyanúgy, mint a Moodnál, úgy itt is feltöltõdöm energiával, sokkal jobb kedvû leszek. Hegyi Kolos riffjei és a Megyesi Balázs basszusgitáros meg Koltay Tamás dobos alkotta ritmusszekció által elõvezetett feszes, húzós alapok bizony igencsak megmozgatják a nyak- és hátizmokat! Ezen komponensekre érkezik Felföldi Péter éneke, teljessé téve a zenei katarzist. Egyszóval: istenek!
Sem a Neck Spraint, sem a Stereochristot nem ismerte a teremben összegyûlt, mintegy 80-100 fõs publikum. A Neck Sprain nagy intenzitással csapott a húrok közé, azonban a hatás jó darabig elmaradt, senki sem figyelt oda rájuk. Aztán, hogy hogy nem, a buli második felétõl a fiatalok odamerészkedtek a színpad elé, és – Nagy Levente agitálására - egy korrekt pogopartyt mutattak be. Eme mulatsághoz olyan dalok szolgáltatták a talpalávalót, mint a Crush the pain, a Concrete block, a Steam engine vagy a True soul, dead body. Továbbra sem értem, miért tört meg a zenekar pályafutása, lendülete, hiszen annyira jók és gyilkosak élõben, hogy az szinte páratlan. Keszthelyen újra bizonyítottak!
A Zorallt egy nappal korábban kihagytam, viszont most Keszthelyen bepótoltam a mulasztásomat. És milyen jól tettem! Akkora bulit adtak Hangyáék, hogy csak na – igaz, ez nem volt nehéz, mert a klubban összegyult, 14-15 éves fiatalokból álló társaság elsõsorban miattuk jött el. A ’60-as/’70-es évekbeli magyar slágerek sütöttek a gyors, punkos köntösben, a bõ egy órás program alatt végig ment a tánc, a repertoárban pedig egy perc üresjárat sem volt, egymás után jöttek a nóták. Kikerekedett a szemem, amikor a Soha se mondd! címû Hernádi Judit slágert a Pantera Walk riffjeivel kezdte el a társaság. De volt még Álomarcú lány + Smells like teen spirit, Szellemvasút + Kickstart my heart, Boldog születésnapot + Paradise city, stb. Nálam a pálmát a Táncolj még + Thunderstruck, a Fûrészdal + I love rock’n’roll és a Szerelemre születtem + Seek and destroy trió vitte el. Kifejezetten eredeti ötletnek tartom, hogy a régi magyar dalokat klasszikus metal szerzemények témáival keveri a csapat. El tudom képzelni, mekkorát nézne a Metallica, ha meghallaná a Zorall által tolmácsolt Seek and destroyt, ha-ha! Szasza érdekes, darabos mozgással –mint egy robot - kísérte elõadását, a többiek pedig punkos lendülettel zúztak. Helyenként a hangerõ kissé eltúlzott volt, nem mindig lehetett igazán hallani/érteni, melyik dalt is játssza a csapat. Ezt leszámítva klasszul sikerült ez az este is, többedmagammal jól szórakoztam. Több koncertet Keszthelyre!

back / vissza