| Sziget 2003. Talentum színpad
A felháborodó
leveleket írogató Mantra helyett megnéztem inkább
a Stereochristot a Tálentumon. Ekkor
leltem meg a Krumplirózsát (üdv mindenkinek ott!) is,
tavalyi kedvenc helyemet, mint azt már említettem. Felettébb
örömteli esemény volt ez, szóval ittam is rá
egy kevés ünnepi sert. :-) Szóval sztereókrisztus…
Õk ugye a másik ex-moodster zenekar, a New-Orleanse-ibb
vonalat (ha Mood számot kellene említenem, akkor Howlingosabb
a cucc) képviselõk. Most egy gitárral tolják,
el is volt torzulva rendesen az arca Hegyi Kolosnak, az atomriffek kifacsarásakor.
Csak egy feldolgozást iktattak programjukba a Symptom Of The Universe-t
a magasságos Black Sabbath-tól, de azt korrektül tolták,
nagyon dörgött. Kicsit mondjuk a hangzás olyan próbatermi
jellegû volt, mintha csak alapokról szólna az egész,
de ez is egy jellegzetes analóg hangulatot adott… Jó
sokan gyûltek össze, és nagy volt a tetszésnyilvánítás.
Igen rá lehet érezni erre a zenére, mert tele van
feelinggel, ami ha elkap nem ereszt, azt hiszem ez az igazi rockzene lényege.
Sokan voltak az elõzõ napi Gorezone buliról, szóval
bárkit megfoghat. Itt hangzott el kedvenc szövegem is az énekestõl,
amikor egy kis technikai zûr támadt: “Hihetetlen dolgok
történnek színpadon, kérem szépen. Tulajdonképpen
a basszusgitáros srác egy csavarhúzóval csavargat
egy csavart a pick-up mellett” - ezen nagyot derültem. Jó
spontán buli volt. :-) |
||
_______________________________________________ |