Hammer Word
interjú a zenekarral

Kezdjük ott, ahol a Mood abbamaradt: hogy állt össze a stereochrist? És mi a célja a csapatnak? Az eltelt rövid idoben is voltak változások, egy gitáros ment, új nevet kellett felvennetek - miért?
Kolos: A Stereochrist, a Mood megszunését követoen alakult meg. 3 ex-Mood tag alapította, Tomi - dob, Balázs - basszus, és jómagam gitár. Irogattunk 3-4 számot, majd elkezdtünk énekes után kutatni. Eloször Thorday Ákossal (R.I.P.) próbáltunk, de Ákos zenei elképzelései nagyon eltértek a miénktol, ezért inkább vártunk még a megfelelo emberre. Amúgy nagyon sajnáljuk, ami Ákossal történt, egy nagyon jó ember ment el közülünk…
Pár hónappal késobb sikerült ráakadnunk Felföldi Petire, aki nagyon bevált, mint énekes. Pontosan azt tette hozzá a számokhoz, amit mi is elképzeltünk! Peti hozta Fung Andrist gitározni, így alakult meg a Supernatural. Ebben a felállásban vettük fel a 2002-es promo demónkat, a gödölloi Trafó clubban. Késobb András és a zenekar útjai aztán elváltak, mivel András 200 km-rol járt próbálni, és ez hosszú távon sajnos nem tudott muködni. Azután a nevünket is meg kellett változtatni, mivel ilyen nevu zenekar már több is létezett, és ez jogi problémákhoz vezethetett volna. Így lett belolünk Stereochrist.
A zenekarnak igazából csak annyi célja van, hogy zenéljünk, és koncertezzünk, bár azt hiszem minden zenekarnak ez a célja!?

Érdekelne a zenekarnév jelentése is (már ha van vmi kimondott jelentése)!
Peti: Sokan próbálnak valami egyértelmunek tuno vallási párhuzamot ráeroltetni, de igazából nem sok köze van a valláshoz. Inkább afféle képregényhosszeru ikonra gondoltunk, aki önmagában egyesíti a tradicionális értékeket és a modern életstílust. A mai világ annyira harsányan zajos, hogy az igazán figyelemreméltó üzeneteket is valamilyen rikító csomagolásba kell bújtatni, hogy eljussanak az emberekhez. Ha egy Krisztushoz hasonló ultrahumánus és hiperszenzitív figura ma próbálná meg a tanait terjeszteni, valószínuleg egy jópárezer wattos koncertcuccra és némi extra felhajtásra lenne szüksége, hogy felfigyeljenek rá. Az érdekes az, hogy ez ma már egyáltalán nem egy vad gondolat.

Tervezitek egyébként még egy gitáros bevételét? Felteszem, a koncerthangzás erosítéséhez nem ártana.
Kolos: Ezek a számok 2 gitárral szólalnak meg igazán, a lemezre is abszolút ebben a felfogásban lettek feljátszva. Egyik oldal, másik oldal, szólamok, váltott szólók, stb. Én igazából számírásnál mindig 2 gitárban gondolkodom. Emiatt mindenképpen szeretnénk még egy gitárost, viszont elkapkodni sem szerencsés a dolgot. Jelenleg van is egy jelöltünk, de azt hiszem, errol még korai lenne bármit is mondani.

Ugyan alapvetoen egy "kipróbált" csapatról van szó, azért nem általános dolog, hogy ilyen hamar külföldi szerzodést kapjon egy magyar banda. Ez hogy történt?
Tomi: Elkészítettünk tehát ezt a négyszámos demo anyagot, és a Thundergroove-os Karesz cimboránk közvetítésével, felvettük a kapcsolatot néhány külföldi kiadóval. Köztük volt az Arctic Music Group is, melynek egyik tulajdonosa a Malevolent Creation gitáros Phil Fasciana rögtön dobott is egy mailt, hogy bejön neki az anyag. Mi persze nem sokat teketóriáztunk, és a részletek megdumálása után, aláírtuk a szerzodést. Az igazság az egyébként, hogy az egyetlen olyan ajánlat volt az AMG-é, melyen érdemes volt elgondolkodnunk.

Meghallgatván az anyagot, nekem úgy tunt, nincs óriási különbség a Mood és a stereochrist zenéje között, bár tény, hogy ha a másik Mood-utóddal, a Wall Of Sleeppel hasonlítom össze, akkor már nagy az eltérés. Ti hogy látjátok ezt? Miként írnátok le a zenéteket?
Kolos: Valóban, én is így látom. Ha a Moodot egy középpontnak tekintjük, akkor azt hiszem két egészen más irányba indultunk el. Illetve, ha fordítva nézzük, akkor a Moodban volt meg az esszenciája ennek a kétfajta ízlés világnak, stílusnak. Óriási különbség meg a Mood és a Stereochrist között mitol is lenne? Ugyan arra a zenére dobban meg a szívünk most is, és önmagunkból sem akarunk kivetkozni.
Ami meg a zenénk definícióját illeti, nem szívesen skatulyáznánk be, hogy ez most sludge, vagy doom, vagy bármi más. Ez egyszeruen csak rockzene!

Az anyagot hallgatva számomra egyértelmu a New Orleans-i doom/stoner vonal hatása, ugyanakkor úgy érzem, nem játszátok meg, mintha ti is a mocsaras és füves Délrol jönnétek, ami nekem módfelett szimpatikus. Mégis, szerintetek mi az, amiben a stereochrist más, amitol egyéni?
Kolos: Pedig én délrol jöttem! Szekszárd az délen van, legalábbis Gödöllohöz képest! Ott benne van a levegoben a Sió mocsarának buzös kipárolgása! Kérdezd csak meg a Fürgeróka Balit! O is doomster a szíve mélyén!? Amúgy persze szeretjük azokat a bandákat is, meg még egy jó pár másikat is. Én pl. mostanában, már vagy fél éve teljesen kész vagyok a Brand New Sin-tol! Ekkora zsíros riffeket még nem hallottam máshol ilyen töménységben! Szégyen, hogy Európában még csak nem is kapható a lemezük! Vagy ott a Black Label Society a földkerekség legsúlyosabb riffjeivel! Ezek mind óriási zenék, mind hatnak ránk, inspirálnak. Persze mindenkinek más az ízlése a csapatban így aztán elég sokféle zenei hatás keveredik össze és ebbol alakul ki a saját zenénk. Aztán, hogy ez mennyire egyéni, vagy mennyire nem az, azt már ítélje meg mindenki maga. A lényeg, hogy mi szeretjük!

A lemezt hallgatva feltunt, hogy Kolos jellegzetes riffjei mellett most mintha több súlya volna a ritmusszekciónak. Ezt hogy látjátok?
Kolos: Ez abszolút koncepció volt! Szerettünk volna hangos, vastag dobokat. Balázs játékát meg vétek lenne titkosítani, hiszen nagyon súlyos alapokat tol a gitárok alá! Igazság szerint ezzel már próbálkoztunk a Wombocosmic-nál is, csak ott nem igazán jött át, mivel a pergo hang sajnos nem olyan lett, mint szerettük volna. Amúgy a hangzással kapcsolatban nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen egy példátlanul odaadó, lelkiismeretes csapattal dolgozhattunk. Borsai Levi hangmérnököt, a HSB stábot Regivel az élen, Szentit, és Szucs Szabit a mai napig is esti imáinkba foglaljuk! Teljesen levágták a koncepcionális elgondolásainkat, és minden idióta ötletünkben partnernek bizonyultak!

Hogy íródnak a stereochrist dalok? Úgy tudom, a Moodnál problémát jelentett a rendszeres próbálás, itt most van lehetoség erre is?
Tomi: Igen, elég sokat próbálunk. Ez persze nem feltétlenül csak számírást, nótagyakorlást jelent, sok esetben csak lemegyünk csörömpölni egyet. Szerencsére sikerült beújítanunk egy fullextrás próbahelyet Gödöllon, ahol mindezt elég rendes körülmények között tehetjük. A legnagyobb „próbaördögök” ketten vagyunk Kolossal, és ez nagyjából a dalírást is meghatározza. Elofordul, hogy egy kész nótavázlattal érkezik Koli, de van, hogy csak egy szál riffel. Nálunk a dob – gitár készül el eloször, megpróbáljuk megtalálni a legjobb lüktetését a témának. Aztán amikor úgy érezzük, hogy megvan a húzása a részeknek, kezdodik a sakkozás, hogyan is pakoljuk össze a számot. Majd jön Bali, belecsempészi a saját kis cuccait, végül az egészet odadobjuk Pekkának aki megküzd a feladattal, ráküldi a frankó kis dallamait, és már kész is a Stereochrist nóta.

Meglepve tapasztaltam, hogy az album nincs 40 percnyi sem. Nem mintha hiányérzete lenne az embernek, hiszen jó súlyos az anyag, de mégis: nem volt több nóta, vagy így éreztétek kereknek?
Tomi: …mint a régi bakelitek! Én speciel, jobban is kedvelem ezeket a rövidebb lemezeket. Talán pont azért, mert gyakran töményebbek, ütosebbek mint a hosszú anyagok, és kisebb az esélye, hogy bármilyen felesleges sallang helyet kapjon. Mi már a dalírásnál arra törekedtünk, hogy még véletlenül se legyen töltelék nóta a lemezen. Volt, hogy komplett számokat hajítottunk a kukába, s végül ezt a tíz dalt éreztük olyan erosnek, hogy szerepeljenek az elso Stereochrist korongon.
A lemezes nótákkal egy idoben, a kiadó kérésére rögzítettük a Black Sabbath Symptom Of The Universe címu dalát is, de ez majd csak késobb, egy válogatáslemezen fog megjelenni.

Péter, Téged a legkülönfélébb zenéket nyomató bandákból ismerhetünk, anno énekeltél a prog metalos Stonehenge-ben, voltál a modern extrém metalt nyomató Mindcontrolban, felléptél a Flop Alice In Chains-estjén, ami a grunge-hoz való vonzódásodról árulkodik, stb. Ugyanakkor nem tunik úgy, hogy nem éreznéd a stereochrist által képviselt stílust, sot. Hogy van ez?
Peti: Belátom, hogy külso szemmel ez afféle csapongásnak tunhet, de szeretem magamról elhinni, hogy az évek során azért sikerült valamiféle saját hangot kialakítanom, ami visszatekintve nyomon követheto mindezekben a zenekarokban. Általában nem szívesen szorítom be magam a stílusbeli korlátok közé, de a Stereochrist esetében adott volt egy már évek óta együtt dolgozó egység, amihez, mint újonnan érkezonek, idomulnom kellett. Nem mondom, hogy nem jár idonként vitákkal a dolog, de szerencsére a saját zenénket illetoen van egy közös elképzelésünk, amihez mindenki igyekszik tartani magát.

Meséljetek a szövegvilágról is, meg úgy általában a dalokról! (Merthogy angolul nem mindenki ért - akár ilyen saját szavaikkal stílusban, vagy kiemelve a kedvenceket, lesz-e klip, stb.)
Peti: Nem tartom magamat különösebben jó szövegírónak, így igyekszem az eredetiséget némi személyességgel pótolni. Általában arról írok, amit a saját kis környezetemben tapasztalok, ami feldühít, megrémít vagy egyszeruen csak zavar. A Christ Was an Angry Man például a rosszul értelmezett küldetéstudatról szól, a Smack the Sun pedig arról a gondolkodásmódról, amely fél minden változástól és visszahúzza azt is, aki tovább szeretne lépni új irányokba. Aztán vannak a lelkizos dalok, mint a Holosonic, vagy az All along the River, amelyekben a saját küszködéseimet próbáltam kiírni magamból. De vannak a lemezen pozitív dalok is, mint a Mind Ammo, ami egy intellektuális izmozás vagy a Way Back Home, ami egy lelkileg megérett ember visszatérése a saját kis közösségébe. Ahogy körvonalazódtak a szövegek, kezdett kialakulni egy koncepció a fejemben, amit végül is úgy összegezhetnék, hogy egy tipikusan kelet-európai életérzés, egy kicsit lerobbant, egy kicsit reménytelen, ugyanakkor egy aprócskát ironikus is a saját tehetetlenségével szemben.

A lemezborító azt a modernebb felfogást tükrözi, amit a Mood-ban is képviseltetek. Mesélhetnétek errol és a lemezcímrol is!
Peti: A borítót eredetileg egy amerikai srác, Josh Bowens csinálta volna, de a nyár végére eléggé besurusödtek a feladatai, így ido és pénz híján nekem kellett bevállalni. A végterméket én nem tartom annyira modernnek, sokkal inkább nosztalgikusnak. Az egész borító tökéletesen rímel arra a szövegi koncepcióra, amirol az elobb beszéltem. Sokáig kerestem a megfelelo helyszínt és szinte véletlenül bukkantam rá erre a helyre a csepeli szabadkikötoben. Eloször, amikor kint jártam, megdöbbento volt, hogy mennyire áthatja az egészet egyfajta nosztalgikus lepukkantság. Szinte minden kis részletében nyomon követheto a ragaszkodás egy szebb világhoz, a kétségbeesett vágy, hogy a szüntelen változás közepette is megtartsunk magunknak valamit eltunoben lévo emberi méltóságunkból. Ha pár szóban kéne összefoglalnom, azt mondanám, hogy a Dead River Blues egy ballada az utolsó emberi eropróbáról.

Már jó pár koncert áll a hátatok mögött. Mik a tapasztalatok? Milyen a közönség, hogy veszik a zenéteket?
Balázs: Elég nehéz egyelore megítélni, mert még kevesen ismerik a számainkat, hiszen nem jelent meg a lemez. Mindenesetre a bulik elején tapasztalt visszafogott beindulás a végére igen tekintélyes méreteket szokott ölteni. Haapavesiben történt, hogy az egyik rajongó annyira nem tudott magán uralkodni, hogy a végén a helyi eroknek kellett eltávolítani a helyrol.

Játszotok feldolgozásokat is?
Balázs: Igen, a Black Sabbath-tól a Symptom of the Universe, a Down-tól pedig a Bury Me In Smoke van jelenleg terítéken. Tervezünk további feldolgikat is, de ez maradjon meglepetés!

A lemez végül is hol mindenhol fog megjelenni? És hogy lesznek az itthoni dolgok?
Tomi: Az USA ugye adott, lévén a kiadó floridai székhelyu. Ezen kívül Kanadában és Európában lehet majd megvásárolni a lemezt. Finnországban a Firebox Records neve alatt fog megjelenni a CD, akik licencelték a Dead River Bluest. A Firebox egyébként nagyon sokat dolgozik a zenekarért. Ok szervezték azt a hat koncertes finn túrát is, amelyrol a napokban tértünk haza.
A magyar megjelenésen folyamatosan dolgozunk, de még nincs végso megfejtés a terjesztést illetoen, és amíg ez ki nem kristályosodik, talán nem is szerencsés konkrétumot mondanunk. Tolünk természetesen meg lehet majd vásárolni, mind a koncertjeinken mind a weblapunkon keresztült, és azért a fontosabb metal hanglemezboltok polcaira is el fogjuk juttatni a lemezt.

Koncertek, turnék terén mi várható? Mentek külföldre is?
Tomi: Lesz egy-két itthoni megmozdulás, melyek közül az egyik legfontosabb a hazai pályán megrendezésre kerülo december 12-i Trafós buli, ahol Jakab Zoli bandájával a Bridge To Solace-szel és az IHM-mel nyomunk egyet. Ezt követoen februárban egy háromállomásos hazai miniturné keretében, viszonozzuk a német Mirror Of Deception vendégszeretetét, akiknél még novemberben jártunk, s adtunk két felejthetetlen bulit. S ezen kívül persze folyamatosan szervezzük majd a klubkoncerteket, úgyhogy érdemes figyelni a weblapunkat!
Külföldi bulik ügyében szerencsére segítonk is akadt az Európai Unió területen dolgozó belga Hardebaran ügynökség személyében, akiknél több hazai banda is tevékenykedik már. Ok az év elején kezdik a munkát a Stereochrist anyaggal, s majd meglátjuk mit sikerül összekalapálniuk. Egy rövidebb német túránk egész biztosan lesz majd, és szó van a finn körút megismétlésérol, de már egy kicsit kibovítve, érintve a környezo országokat is.
De akár itthon, akár külföldön játszunk, a lényeg az, hogy koncertezhessünk, mert ezt a zenekart ez élteti!

Uzseka Norbi

back / vissza