Április 23. Hangfogó Music Pub (Debrecen)
Monkey Cave, Mood Reflect, Isten Háta Mögött, Stereochrist®

Végre! A Stereochrist eljutott Debrecenbe (most már tényleg, ha a Vekeri-tavi fesztet nem veszem annak :] )! Mióta vártam már ezt a pillanatot (pláne, hogy az elõbb említett buliról lemaradtam =< ).
Na persze ez a koncert sem úgy indult, ahogy vártuk: elmaradt az IHM. Nagy kár, mert õket is szívesen megnéztem volna, mert lemezen tetszik, amit mûvelnek. Nyíregyházáról ideszakadt haverjaim is így vannak ezzel, így õk még inkább bánták, hogy elmaradt. Na, meg õk vajmi keveset (=semmit) sem tudnak az est igazi nagyágyújáról, titkos favoritjáról (és itt nem a Mood Reflect-re gondolok :D ).
Szóval megkértek engem, hogy mutassam meg, hol tudnak olcsón tankolni (nem benzint), és el is tûztek haza inni. Azért még közösen láthattuk a Monkey Cave legvégét, és azt kell mondjam, kár, hogy lemaradtam a nagy részérõl. Egész ügyesen nyomták, amit nyomtak (az Amorphis-feldolgozás szerintem nem illett bele, de azért jó volt). Ja, és fingom sincs, hogy honnan valók! Elvileg debreceniek, de lehet, hogy nem, mert az utóbbi idõben itten csak ezek az egykaptafa „hörögjünk-morogjunk-legyünk hú de durvák-de azért néhány gitárdallam is legyen mán a zenébe!”-típusú bandák bukkantak elõ az ismeretlenségbõl (bár nagy részük még most is ott van, szerencsére). Nem mondom, egy ideig még tûrhetõ volt a dolog, de mostanra már igazán befejezhetnék ezt, mer’ mán kurva uncsi ?!
Szóval, ettõl a ponttól datálható az az intervallum, amikor már csak magamra számíthattam ebben a muzsik pubban. Na, persze hatalmas leleményességem (már-már odüsszeuszi ?) segítségével felfedeztem magamnak Kolos barátomat (nem volt nehéz, hisz megbeszéltük, hogy találkozunk, fotóról meg már ismertem jelenlegi küllemét, a Budapesti Rendõrfõkapitányság körözési nyílvántartásból he-he), és volt nagy csodálkozás, és fogaknak csikorgatása! Végre találkoztunk! A kezdeti puhatolódzás után (Kolos: „Azt hittem, bazdmeg, már nem is találkozunk!”), megtárgyaltuk az élet dolgait az Õsrobbanástól, (stereo)Krisztus születésén, a Stereochrist születésén át az aznapi buliig mindent :-i. No meg ha már ott lébecoltam, akkor már sikerült megismernem Dávidot is, az új énekest. Õis egy közvetlen, jó fej figura, csakúgy, mint K. Ja, és az õ pólója is király ÷D!
Közben elkezdte „ténykedését” a Mood Reflect is. Hááááát! Kolos tényleg jól jellemezte a zenét az elsõ szám után: „Ez szar!” - úgy tûnik, Kolostól csupa aranyköpést kell idéznem :-j. Tényleg elég uncsi zenét játszottak, hogy érthetõen fogalmazzam meg: valami dallamos valamit nyomtak. Itt is oda nem illõre sikerültek a feldolgozások (bár a Monkey Cave-nél még azért simán elfogadható volt), mert szerintem sem a Metallica (Enter Sandman), sem a Megadeth (Symphony of Destruction) nem illett ide. Inkább azt jelezte, hogy ezek viszonylag könnyen megtanulható nóták, osztán húde-fel-fogják-dobni a hangulatot! Persze ez rohadtul nem történt meg.
Aztán egy megrendezett mûbalhé után - biztos az volt, nem tudom mit kellett keménykednie a ’christnak ezzel a szar bandával („ezek a pest-környékiek mind ilyenek” – idézve tipikus vidéki felfogás alapján ?). Biztos felvágtak, hogy õk aztán mekkora fazonok (ami igaz is ?), meg minden. Röviden: a Mood Reflect (egyáltalán hogy merik használni a nevükben a Mood szót! Jó hogy nem már!) úgy vélte, hogy ha már kevesebb a zenekar, akkor játszanak az IHM helyett is, mer milyen polyén már az. Dávid aztán jelezte nekik, hogy most már csak egy számot játszhatnak, de ez Finding Deaf Ears (hátha ismeri valaki a Varso lemezét). Végül az embert próbáló, véres küzdelembõl a Kolos-fiúk kerültek ki gyõztesen, s így végre színpadra léphetett az Akela.
Rögtön mentegetõzéssel kezdem: nem igazán jegyeztem meg azt, hogy hogyan kerültek terítékre a Dead River Blues dalai (beiktatva a két új számot és a feldolgozásokat), mert inkább azzal törõdtem, hogy minél jobban felõröljem energiáimat (zúztam, mint az állat, na). Viszont két szám elvileg nem hangzott el: az egyik a Supersorrow (ez még talán érthetõ is, de azért kár, hogy kimaradt), a másik meg a Way Back Home (vagy ez volt? Amúgy ez egy nagy favorit nóta nálam. Na, mindegy.) Egyébként pont ez a bajom a koncertekkel: az ember zúz, amíg fiatal, de azért közben szeretné látni azt is, hogy hogyan is játszik az adott banda. Ezt meg ugye nem lehet egyszerre, úgyhogy döntenem kellett. Ennek is köszönhettem (zúzás), hogy sikerült megnyernem a Dávid által kiírt pályázatot, miszerint az kap tõle inni, aki a legintenzívebben headbang-el. Tipikus Murphy törvénye: az kap ingyen-piát, aki alapból egy nagy anti-alkesz (én). Na, de ki utasíthatta volna ezt vissza!
Lássuk, mire is emlékszem még: a hangzás nagyon zsír volt, így az elsõ sorban csupán az ének veszett el számomra (sajnos :-\). A Hangfogóban ez volt eddig a legjobban megszólaló koncert! Az új nóták közül az elsõbõl semmi nem maradt meg nekem, viszont a másikból már igen, még a címe is (Awakening). Ez egy nagy jó kis szám! Na meg ugye közben volt az emlékezetes inverz leánykérés (vagyis fiúkérés) – a részleteket tudja, aki ott volt! Hát, ilyenrõl sem hallottam még, hogy valaki ilyesmit megjátsszon egy koncerten. Rendesen feldobta a hangulatot. Pláne, hogy ennek fejében az I’m broken következett (totál megorülés I.)! Persze Dávidról külön is meg kell emlékezni: tényleg egy kiköpött Anselmo ez a fiú! Abszolút jót tesz a bandának egy ilyen „õrült” frontember (mondjuk Felföldi Peti nem tudom milyen volt)!
Az est csúcspontja természetesen a Bury me in smoke volt a Down-tól (totál megõrülés II.)! Ezt is megértük! Szavakkal ezt az élményt nem tudom fokozni =)! Mint ahogy a koncertet sem tudom már hova magasztalni, egyszerûen überfasza volt és kész!
A buli után ugye megvettem az inget, ami közben legalább Balázzsal is tudtam pár szót váltani. Ja, üzenem neki, hogy aznap még a Neck Sprain is fellépett (bár nem hiszem, hogy emlékszik, hogy mi a faszról van szó =])
Aztán nehogy megint éveket kelljen várni egy Stereochrist bulira! Na jó, esetleg rávehetnék a WOS-t is, hogy eltolja idáig a „Lassú, de nem halott” seggét! Az lenne még az igazi kuriózum, de azért ne telhetetlenkedjünk.
Üdv: valaki, aki ezt írta
????????????????????

Megjegyzés: az esetleges sértõ megjegyzésekért felelõsséget vállalok, de remélem, azért érzõdik az írásomból, hogy csak színesíteni próbáltam az írást egy-két élcelõdéssel, vagy mi. Anyázni ide lehet: down@theend.hu
Megjegyzés2: ha fel akarnátok használni ezt a kis írást arra, hogy fényezhessétek magatokat, akkor én átadom nektek a felhasználási jogot. Ide küldhetitek a pénz egy részét, amit netán ezúton szereztek: :)))))))))))))

back / vissza