heavymetal.hu
interjú Kolossal

Gondolom, aki ma, Magyarországon metal rajongó, bizonyára tudja, hogy a megboldogult Mood zenekar romjain nemcsak a Wall of Sleep alakult, hanem a Supernatural is. Hegyi Kolos gitárost e-mailben volt szerencsém fárasztani.

Helló Kolos, ha nem haragszol, a Wall of Sleep intihez hasonlóan, itt is a Mooddal szeretném kezdeni a vallatást. Hogy élted meg a csapat halálát, illetve hogy tekintesz vissza rá, mai fejjel?
Helló Hajas! A Mood feloszlása (tavaly decemberben) számomra egy nagyon rossz emlék marad. Akkor nem is igazán értettem a dolgot, nagyon zavaros volt az egész. A turné vége felé jártunk, asszem még úgy 3 buli lehetett vissza, és az egri koncert elott jelentette be a Sanyi, hogy neki ennyi volt a történet, o belefáradt az egész zenekarosdiba. Ennek egyébként már pár hónapja mutatkoztak jelei, hiszen marha ritkán járt próbára, és akkor is inkább ökörködött, mint komolyan próbált volna. Akkor és ott, az volt a fura, hogy a Gábor is minden megrökönyödés nélkül támogatta Sanyi döntését. Csak késobb derült ki, hogy ok ezt már elotte megbeszélték, és már tervezgetik is a jövot egy új zenekar formájában. Tulajdonképpen kirúgták az egész zenekart, ahogy azt Dave Mustaine szokta tenni.:) Teljes volt bennem a zurzavar, egyvalamit tudtam, hogy zenekart kell összehozni. Tudtam, hogy valami súlyosat kell csinálni, valami olyat, amit a Moodnál is mindig szerettem volna. Csakhogy senki nem volt ott és akkor, akivel ezt megtehettem volna, mivel Tomi és Balázs elkezdtek próbálni egy másik csapattal. Ekkoriban hívott fel a Sanyi, hogy menjek el hozzájuk játszani, aminek örültem volna, csakhogy nekik egy kisegíto gitáros kellett volna, aki a Sanyi ötleteit játsza el, így ezt megköszöntem, és visszautasítottam. Közben Balázst és Tomit sikerült visszacsábítani, és elkezdtük csinálgatni a Supernaturalt. Nagyjából, ennyi a kérdés elso felére a válasz.
Mai fejjel azt mondom, hogy tök jó, hogy így történt, hiszen most 100%-osan azt a zenét játszuk ami nekem is tetszik, és kitüno a hangulat a zenekarban. Mindenki egy irányba húzza a „szekeret”. Ráadásul úgy tunik, sokat fogunk koncertezni, ami szintén régi álmunk volt mindhármunknak. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem az Aebsence-s, és Neck Sprain-es srácok segítségét, akik mentálisan sokat segítettek akkoriban.

Rólad –sot mindhárom ex-moodos Supernatural tagról- köztudott, hogy kevésbé vagytok benne a doomos dolgokban, mint Gábor és Sanyi. Hogyhogy mégis ilyen sokáig tudott muködni a Mood?
Nos, ez egy elég nagy marhaság! Az ugye, hogy Gábor abszolút benne van a dolgokban nem titok, de Sanyi nem hinném, hogy egy fikarsznyival is jobban benne lenne mint mi hárman, sot… Ezzel nem azt mondom, hogy höj de nagy doom underground arcok lennénk. Szeretünk jó pár ilyen zenekart is, meg jópár másfélét is. Ennyi. A Gábor meg a Moodon kersztül nagyon sok ilyesmi zenét kapott kintrol, ami sajnos hozzánk, már sajnos soha nem jutott el… A Mood mindig is úgy muködött, hogy volt a zenekar, plussz a Gábor, akivel próbán alig találkoztunk, szinte csak koncerteken. A Balázs, nem is nagyon ismerte Ot:) Ez annak idején baromi sok félreértésre adott okot, és szerintem a Gábornak a mai napig nem sok lövése van arról, hogy ez a zenekar hogyan is muködött valójában.

Tedd a szívedre a kezed! A Mood feloszlása után felmerült Benned, hogy letedd a hangszered? Végülis most szinte elölrol kell elkezdeni mindent, nem is beszélve a feloszlás érzelmi dolgairól ...
Nem! Ez egy percig sem volt kérdés, hogy így vagy úgy, de csinálni fogom tovább. Az meg, hogy tök elölrol kell kezdeni mindent, csak egy külön jó dolog. Most sokkal több bennünk a tuz, sokkal több tapasztalattal rendelkezünk, így talán könnyebb lesz egy fasza kis csapatot alkotni, ami mind emberileg, mind zeneileg nagyon jól tud muködni. Tiszta lappal tudunk most indulni, persze a saját borünkbol nem kibújva. Ez egy oszinte zenekar lesz remélhetoleg, nagy megfejtések, és hülye ideológiák nélkül. Az sem titok, hogy Tomivalnekem komoly problémáim voltak emberileg, aminek a gyökerei elég mélyre nyúltak vissza, de ezt egy sörözés keretében símán, lazán tudtuk tisztázni.

Ha már szóbahoztam az elobb, hogy Ti hárman más vonalon mozogtok, mint Gáborék, akkor mi az oka, hogy a Supernatural mégis olyan „moodos”? A kérdés másik fele pedig az, hogy ha hasonló zenét csináltok, mint a Mood, vagy –valószínuleg a Wall of Sleep-,akkor miért kellet szakítani?
Nem mozogtunk más vonalon, ez a félreértés nem igazán értem, hogy honnan van. A Gáborral, mi igazi „metál tesók” voltunk. Már egészen régóta, 8 éves korom óta ismerem, zenéltünk együtt 3 zenekarban is. A mai napig az egyik legjobb barátomnak tekintem. Remélem ez a barátság meg is marad hosszú ideig. Tényleg a legjobbakat kívánom Neki, és a Wall of Sleep-nek is! Most más utakon indulunk el, nyilván mindkét csapatban ott fog „kísérteni” a Mood, de azt hiszem azért eléggé más lesz a két zenekar.

Beszéljünk végre a jelenrol is! Ti hárman, ugye együttmaradtatok, de András és Peti hogy került képbe? Igaz, hogy az ex-Nemesis frontember, Thorday Ákos is szóbakerült? Mi volt az oka, hogy nem ot választottátok?
Mikor már összeállt néhány szám zenei alapja, elkezdtünk gondolkodni, hogy ki lehetne az énekes. Tomival nagyjából egyszerre gondoltunk „Vitéz” Thorday Ákosra. Próbáltunk együtt néhányat, de zeneileg nem igazán sikerült közös nevezore jutnunk. Remélem megtalálja a Neki megfelelo csapatot, hiszen egy nagyon jó énekes. Sok sikert Áki! Ezek után került képbe Fepe (Felföldi Péter) aki számunkra egy fonyeremény. Kiváló énekes, és nagyon jó ember. Borzasztó sokat hozzátesz a zenénkhez! Péter korábban együtt zenélt a Mothermoonban Andrással (Fung András), és tulajdonképpen András keresett meg minket, hogy szívesen eljönne gitározni. Kapva kaptunk az alkalmon, és már az elso próbákon kiderült, hogy remek gitáros. Nyilván még ido, hogy teljesen összecsiszolódjunk zeneileg, hogy egy szemvillanásból tudjuk, hogy mit akar a másik, azonban az oszi koncertek után ez az empátia is muködni fog véleményem szerint.

Nem akarok túlzásokba esni, de nemcsak magyar szinten számít nagyon erosnek a demótok. Te elégedett vagy vele?
Köszönjük, ez tényleg nagy dícséret! Az eddigi visszajelzések alapján úgy tunik, hogy tetszik az embereknek a mjuzik. Én per pillanat elégedett vagyok az anyaggal, de ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy lesz ez még sokkal jobb is! Ez a 4 szám pár hónap termése. Tulajdonképpen, egy gyors „lenyomata” az eddigi ténykedésünknek. Már most, 2 hónappal a felvétel után, sokkal gördülékenyebben mennek a számok.

Árulj el egy titkot! Hogy a pokolba tudtátok ennyire combosan megszólaltatni a cuccot, anélkül, hogy rendesen zsebbenyúltatok volna? A –döntoen- Trafoban rögzített anyag úgy szól, mint az ágyú.
Tényleg, a körülményekhez képest tök jó lett a hangzás! Nagy köszönet érte Pecze Robnak, Petinek, ill. Budai Pítörnek, akik nagyon sokat segítettek a felvételnél. Egyébként tervezgetjük, hogy a késobbiekben valamiféle hasonló „hand-made” módszerrel kéne dolgozgatni, amiben remélem Aebsence-ék is partnerek lesznek! Ez még csak ködös terv, de fantasztikus lenne, ha a „zenegyártásnak” ezt a részét is mi magunk tudnánk megcsinálni, hiszen így valóban olyan lenne az egész hangzás, mint amilyet mi szeretünk!

Osszel jönnek a bulik, többek közt, nagy cimbijeitekkel, az Aebsence-szel. Nekik miért késett ennyit az elso anyaguk? Udvariaskodás nélkül, Neked tetszik a zenéjük?
A koncerteket, már nagyon várjuk! Idén, ha minden igaz, lesz már kb. úgy 10 bulink, és jópár közösen az Aebsence-el, akik tényleg baromi jó haverok, túl a zenekarosdin is. Bár nem vagyok rá hivatott, hogy az o dolgaikról beszéljek, de én úgy tudom, hogy anyagi okai vannak a lemez csúszásának. Hallottam már a végleges anyagot, fantasztikusan jól sikerült! Remélem összejön nekik egy normális kiadó is. Röhejesnek tartanám, ha egy ilyen szintu produkcióra nem lenne érdeklodés. Amúgy a zenéjük, nem igazán az én világom, de tényleg bejött amit hallottam! A feleségem meg az egyik legnagyobb rajongójuk. Állandóan kérdezgeti, hogy mikor lesz már meg az Aebsence cd, és ezzel lassan az orületbe kerget!:)

A Mood –és legutóbb a Wall of Sleep- interjúkban Gábor mindig azt emlegette, hogy mennyire rossz a magyar klubhelyzet. Ti pedig mégis bevállaltok egy csomó bulit. Ez miért van? Más véleményen vagy, mint o, vagy csak egyszeruen nem érdekel, hogy borzalmasak a lehetoségek, és mindenhol ott akarsz lenni?
A klubhelyzet tényleg nem túl rózsás… Ez azonban szerintem mindig is ilyen volt. Az olyan klub, mint pl. a gödölloi Trafo (hogy hazabeszéljek) ritka minat a fehér holló! Általában tényleg elég szarok a feltételek, de ez van, ezt kell szeretni! De, ha egy zenekar jól meg tud szólalni a próbahelyen, akkor az egy kocsmában is jól fog szólni. Persze ehhez az kell, hogy az énekes is legyen már annyira igényes mind magával, mind a közönséggel szemben, hogy legalább egy mikrofonja legyen. Most gondold el, ha odaállítanánk egy koncertre gitárok, és dobok nélkül…
Arról meg, hogy mindenhol ott a karunk lenni, csak annyit, hogy véleményem szerint ez az egész k…va zenekarosdi pontosan a koncertekrol szól. Itt nincsenek nagy pénzek, itt nincsenek öltözok, zuhanyzók, se hotelszobák. Itt koszos, hideg klubbok, vagy kocsmák vannak, ezt vagy szereted csinálni, és egy jó bulinak fogod fel, vagy kesereghetsz otthon, és szídhatod a szar körülményeket. Tudjuk, hogy mire számíthatunk, a koncertek nagy részén 10-20 ember lesz, na és akkor mi van?! Akit érdekel a zenénk, az legalább meg tudja hallgatni éloben, mi meg tudunk egy jót sörözni együtt, tudunk dumálni olyan emberekkel akikkel amúgy soha nem találkoznánk, és „mellesleg” zenélhetünk! A mi szintünkön ez a realítás! Aki tud jó koncertet adni 20 ember elott, az 2000 ember elott még jobb lesz! Ahhoz azonban, hogy 2000 ember elott elott játszhassunk, végig kell járni a lépcsofokokat. Szerintem ez az underground hozzáállás. Elég megnézni egy Spirit Caravan (RIP) vagy akár egy Crowbar turnét.

Egyébként miket hallgatsz mostanában, és mik a régi kedvencek?
A régi kedvencek, mint a Down, C.O.C., Trouble, Slayer, Pantera, Judas Priest, maradtak. Nemrég találtam egy újabb jó kis csapatot, a Hostility-t. Nagyon tökös! A Thundergroove-s Radics Kareszpedig, úgy 2 hete talált rá egy elementális csapatra a neten.Brand New Sin a nevük, amerikaiak. Asszem Európában nem is terjesztik a lemezüket! Nekem kb. olyan, mint a Blind korszakos C.O.C., csak egyszerubben, és jóval modernebbul. Mostanában nagyon sokat hallgatom! A magyar csapatok közül nagy kedvenc a Neck Sprain True Soul… lemeze, ill. az új Aebsenceis tuti lesz! Mostanában láttam a Strong új klippjét, ami szintén uber profi! Lehet, hogy be kéne szerezni az új lemezüket…

Mit üzensz a heavymetal.hu olvasóinak?
Hallgassátok azt a zenét amit szerettek, járjatok koncertekre! Ja, és „merjetek nagyokat álmodni!”, és sose higgyetek a hülye pártoknak, mert az összes hazudik! :)

Hajas

back / vissza