| STEREOCHRIST Igen sok minden történt
egyik kedvenc hazai csapatommal az elmúlt két év
folyamán és sajnos nem feltétlenül pozitív
dolgok. Az Arctic Musicnál kijött elso lemez, a kituno „Dead
river blues” sajnos nem kapta meg azt a promóciót,
támogatást, amit megérdemelt volna. Ezenkívül
tagcserék is történtek; Felföldi Péter
énekes helyére Makó Dávid érkezett,
Koltay Tamás dobost pedig Kludovácz Csaba váltotta.
Az új felállás együttmuködésének
elso gyümölcse, a tavaly rögzített háromszámos
promo már elorevetítette, hogy az elso albumhoz képest
egy morcosabb, szúrósabb anyag van készüloben
és ez teljes mértékben be is igazolódott.
A Down magyarországi helytartóinak új alkotása
súlyosabb, keményebb, zajosabb, mint elodje, koncentrálódik
benne minden düh és keseruség, melyek a zenekart érték
az elmúlt két évben. A fenti jellemzés a hangzásra
vonatkozik elsosorban, zeneileg semmi tosgyökeres változás,
ugyanazt a mélyrehangolt stoner metalt nyomják, mint a Down.
Ennek bizonyítékaként tisztelegnek a mesterek elott
egy igen kellemes „Bury me in smoke” feldolgozással,
mi több, a borult, akusztikus részeket is felvonultató
„Good old way” egy az egyben visszaadja a Down, Crowbar, C.O.C.
lemezek new orleans-i hangulatát. Makó Dávid hangja
nagyon hasonlít Phil Anselmoéhoz, az üvöltésektol
kezdve az érzelmek futötte énekig terjed a skála,
több lehetoség rejlik torkában, mint amennyi elodjéében,
Felföldi Péterében volt. Anélkül, hogy
bármelyik dalt elmarasztalnám (ilyet semmi pénzért
sem tennék, de nem is tehetnék) a „Vox christi”
intrójából kibontakozó „Destroying ruins”-t
és a már promón is szereplo „Eyes burnt out”-ot
emelném ki, mint a lemez legfogósabb szerzeményeit.
A többi két prmós dal is felkerült a lemezre,
az „Awakening” és a „Ghosts of a culture’s
pride”. Többször elmondtam, leírtam már,
hogy Hegyi Kolos gitáros játékát a Mood óta
istenítem, ilyen súllyal, döggel és feelinggel
csak o képes gitározni itthon, a Megyesi Balázs basszusgitáros
(azok a futamok!!!!!!!!!!!!) Kludovácz Csaba dobos alkotta ritmusszekció
pedig a húzós, feszes alapokról gondoskodik. Az is
hozzátartozik az igazsághoz, hogy mind a Stardrive, mind
a Stereochrist zenéje éloben tud nagyot ütni (és
üt is), de ha nincs lehetoség elmenni koncertjeikre, akkor
otthon is lehet rá tombolni (mert kell rá). Vitathatatlanul
a stílus hazai királyai. (10) (D.L.)
|
||
_______________________________________________ |