| StereoChrist
Elodjéhez képest az új korong kevésbé sludge-os, viszont annál jóval riffesebb, metalosabb, míg a hangzás némiképp organikusabb. Bevallom, a mai világban furcsának hat az ennyire természetes megszólalás, de idovel meg lehet szokni. Mint utaltam rá, a csapat kezd eltávolodni a New Orleans vonaltól: inkább olyasfajta konzervatív, de foskemény hangzás és zene jellemzi a Live Like A Man (Die As A God)–ot, amihez foghatót a Pantera (foleg Trendkill album), a Neck Sprain, vagy talán a Wackor lemezein hallani. Természetesen csak a hozzáállás hasonló, az imént felsorolt bandák mind külön egyéniséggel rendelkeznek. Dávid hangja egyébként jóval mélyebb, rekedtesebb, mint elodjéé volt: elsore furcsa lehet talán, de passzol ez a kiabálós ének ehhez a viszonylag súlyos muzsikához. Gyors tempók, persze csak nagyon elvétve, majdhogynem véletlenül kerültek fel a korongra (például a kiváló Getting Over Seven Years ilyen), de ezek a lassan bólogatós témák megteszik a hatásukat. Nem mondom, hogy minden nóta hibátlan – például a Ghost Of A Culture’s Pride refrénje továbbra se az igazi-, de az Eyes Burn Outra például már a tavalyi demon is felfigyeltem, mint ahogy a címadó is egy kivételesen jó dal. Természetesen most is van beszívós nóta, ezúttal Good Old Way címmel, igaz nincs benne végig elszállás – ennek ellenére ez is eros szerzemény. Az uccsó szám az albumon egyébként a Bury Me In Smoke feldolgozása, ami már korábbi Stereochrist bulikon is veszettül hengerelt. Összességében izmos anyag a Live Like A Man (Die As A God), de tény, hogy elodjén kerekebb, emlékezetesebb dalok voltak. Az viszont biztos, hogy a csapat kiadói háttere most sokkal biztosabb.
|
||
_______________________________________________ |