Rockinform
interjú Péterrel és Tamással

Hegyi Kolos – gitár, Felföldi Péter – ének, Megyesi Balázs – bass, Koltay Tamás – dob, ok négyen a Stereochrist. A zenekar debutáló albuma, a Dead River a napokban jelenik meg Finnországban és néhány héten belül az Egyesült Államokban. Hogy nálunk mikor, az még képlékeny. A miértekre és a hogyanra az alábbi beszélgetésbol fény derül.

Meséljetek a Stereochrist megalakulásáról!
(Koltay Tamás): Az anyazenekarunk a Mood együttes volt. A Mood négy lemezt jelentetett meg hazánkban, aztán úgy 2001 táján a zenekarnak abban a felállásában vége lett.

Miért?
(K.T.): Megfáradt a dolog. Egy ido után már nem inspirálják egymást a tagok, így van ez szerintem minden huzamosabb ideig muködo formációban. A régi társaim közül Gábor és Sanyi nagyon hamar folytatták együtt, Kolos, Balázs és én tovább keresgéltük a saját utat. Pár hónap elteltével újra együtt kezdtünk muzsikálni Kolossal, aztán jött Balázs is. Írtunk jó pár dalt és keresgéltük az új énekest, aztán rátaláltunk Péterre. Akkoriban o a Mothermoon nevu csapatban játszott. Amikor elkezdtük a közös munkát, Supernatural volt a nevünk.

Péter, te hol nyomtad azelott?
(P.) A Stonehenge volt az elso zenekarom, aztán alapítottuk a Mothermoon nevu csapatot. Egy rövid ideig a Mind Control zenekarban is megfordultam.
Amikor Kolossal újra felvettétek a hangszereket, mi volt a csapásirány? A Mood-vonal mennyire kötelezett benneteket?
(K.T.): Meghatározó volt, hiszen most is ugyan azokat a zenekarokat szeretjük.

Jelesül?
(K.T.): A Black Sabbath az alap, a C.O.C., a Down, a Deep Purple, a Brand New Sin, vagy a Kyuss. Széles a skálája annak a palettának, amit doom/sludge/stoner muzsikának hívnak. A belassult doom-tól a rockos stonerig minden belefér. Ezekre a zenekarokra figyelünk és nagyon más irányba nem akartunk kanyarodni a zene országútján. Ritmikailag azért belementünk egy kis kísérletezésbe és hangsúlyosabbá vált a metal. Nálunk a gitár-dob alapra épülnek a nóták. A basszusgitár összeköti a ritmikát a dallamokkal. Erre jön az énekdallam. A szövegeket is Peti írja.
Péter, a szövegek benned eleve angolul születnek meg vagy a magyart teszed át angolra?
(P.): Eleve angolul írok, a fordításnak lenne egy kis utóíze, amit szeretnék így kiküszöbölni. Angol szakos tanárként diplomáztam, 20 éve tanulom a nyelvet és nagyon szeretem.

A közönség szempontjából nem hátrány az, hogy nem az anyanyelvükön szóltok hozzájuk?
(P.): Itthon talán kicsit az, de mi nem csak Magyarországra koncentrálunk. A lemezünket sem magyar cégnél jelentetjük meg és ez a tendencia mindinkább jellemzo lesz a következo években.
(K.T.): Ez a mufaj óriási segítséget kap az internettol. Azt is mondhatom, hogy nélküle nem létezne. A weblapok, a fanzine-k, a negatív vagy pozitív letöltések. Alapkoncepcióként határoztuk meg azt, hogy egyformán próbálunk itthon és külföldön is nyitni, az elso demót a netrol szerzett címekre küldtük el. Az Artic Music Group kínált azonnal egy komoly szerzodést és mi elfogadtuk. Ok a rendelkezésünkre bocsátottak egy olyan összeget, amibol a felvételi költségeket fedeztük. Ez nem nagyon jellemzo. Az Egyesült Államokban, Floridában muködik a kiadó, elég extrém a felhozataluk, úgyhogy náluk mi kakukktojásnak számítunk.

Jól értem, hogy mindenféle személyes találkozás nélkül, tisztán a kétirányú bizalomra építve muködik a dolog?
(K.T.): Így van. Ok a demóra alapozva szerzodtettek minket. Aláírtuk szerzodést ok meg utalták a pénzt minden további nélkül. Szerencsére a lemez nagyon tetszik nekik.
(P.): Nehogy azt hidd, hogy ez egyedi eset. A finn kiadónk, a Firebox Records, akik licencelték a lemezt tök ugyanígy álltak hozzánk. Ok még azelott szerveztek nekünk egy rövid finn turnét, mielott az anyagot hallották volna.

Mibe szóltak bele?
(K.T.): Az ég adta világon semmibe. Azt mondták, legyen 40 perc vagy 10 szám, de sem a stílusba, sem a kinézetünkbe, sem a designba nem szóltak bele. Bíztak bennünk és hagytak minket alkotni.

Hazai kiadók figyelem! A sok önjelölt „sztárcsináló”, énekbol és testnevelésbol (meg emberi értékekbol) felmentett „szakembernek” azért van még mit tanulni. (Tisztelet a kevés kivételnek!) Más. Mit szeretnétek sugározni a közönségeteknek, a hallgatóitoknak?
(K.T.): Péter, te beszélj errol, mert a szövegvilág nagyon rímel a zenére! Röviden: szeretnénk olyan produkcióval eloállni, ami nemzetközi, de mégis magyar, tehát ezt a kettosséget kidomborítani.
(P.): Sokan próbálják ráhúzni erre New Orleans-i mocsaras dologra, hogy reménytelenséget sugall, de hát igazából nekünk nem sok közünk van ahhoz a helyhez. Én csak azt mondhatom el, amit itt, Budapesten tapasztalok.

Itt is reménytelen a helyzet?
(P.): Úgy érzem, hogy igen. Nem is az, hogy reménytelen, hanem inkább az, hogy nincsen élettér. Túl sokan vagyunk. Én itt születtem, ebben a városban élek 30 éve, de soha nem éreztem ennyire rossznak a helyzetet. Egymás elol vesszük el a levegot.
(K.T.): Ez most még inkább kijön, hiszen nemrég voltunk Finnországban és ott sokkal felszabadultabb, kiegyensúlyozottabb emberekkel találkoztunk, mint itthon. Persze, sok összetevoje van ennek, ne is boncolgassuk itt, de a tények azért tények. Errol szól a lemez. Az, hogy Dead River Blues, az utal a Dunára, utal egy képzeletbeli folyóra, félig-meddig agonizáló környezetben élünk itt mindannyian.

Van remény?
(P.): Akad azért pozitív kicsengésu dal is a lemezen. Arról írtam, hogy mi, akik itt élünk, milyen viszonyban vagyunk a folyóval vagy magával a várossal. Mindenki csak használja és elhasználja ezt a helyet. Csak koptatják, de nincs igazából kapcsolatuk vele.

A névcsere már szóba került, de a Stereochrist honnan jött és mit takar?
(K.T.): Supernatural néven már több zenekar is dolgozott a világon.
(P.): A Stereochrist név arra utal, hogy én úgy gondolom, hogy a mai világ annyira zajos és média-központú, hogy ahhoz, hogy a normális és értékes üzenetek is eljuthassanak az emberhez, ahhoz reklámkampányokra, megawattokra és szalagcímekre van szükség. Hangosan és harsányan kell megfogalmazni az üzenetet. Én nem feltétlenül tartom ezt jónak, ebbol jött az, hogy ha Krisztus ma élne, akkor neki is hasonló módszerekre lenne szüksége, mint ahogy használják is ezeket a módszereket sokan, akik a hittel foglalkoznak…és itt jön a név másik jelentése, hogy mindez hogyan fordulhat a visszájára.

Téged érdekel a vallás?
(P.): Nem, mint vallás, inkább, mint gondolkodásmód. A keresztény vallás nem is annyira, inkább a keleti vallások. Teljesen más és nagyon érdekes gondolkodásmód jellemzi a keleti vallásokat, amelyek nekünk -talán ezért- nagyon érdekesek. Ki merem mondani, hogy emberközelibbek. Amúgy az egyik számunk szövegötlete is onnan ered, hogy olvastam valahol, hogy Jézus Krisztus sem az a szelíd bárány volt, akinek ábrázolják.

Milyenek a koncert-tapasztalaitok?
(K.T.): Még boven az út elején járunk, bár az elony, hogy egy ismert zenekarból jöttünk, letagadhatatlan. Ettol eltekintve a nulláról építettük fel a zenekart. A lemezünk még nem jelent meg, de a nevünk már ismerosen cseng. Ha kijön az album, az nagyot lök majd az ismertségünkön, én ezt remélem. A koncertjeink is egyre jobbak és jobbak, egyre többen járnak a fellépéseinkre. Nagyon sok helyre szeretnénk eljutni, hogy megismerhessenek minket és a zenénket.

Hol helyezitek el magatokat a hazai zenei palettán –tudva azt, hogy külföld felé is nyitottak vagytok?
(K.T.): Alapvetoen underground zenekar vagyunk, ez egy zárt világ, hangsúlyosan elkülönül a mainstreamtol. Nem a zene miatt, egész egyszeruen a muködési terület miatt. Teljesen más közegben, más feltételek között mozgunk.

Lemezbemutató koncert 2004.02.20. Helyszín a Wigwam, a másik Mood utódbanda, a Wall of Sleep társaságában.

Rozsonits Tamás

back / vissza