Stereochrist interjú Makó Dáviddal
Feltöltve: November 17, csütörtök, 10:44:46 Szöveg: dg

Nemrég egy három számos promo anyaggal rukkolt elõ a Stereochrist zenekar, ami az elsõ azóta az egy évvel ezelõtti nagy jövés menés óta. Akkor került a zenekarba Makó Dávid, aki frontemberként irányítja az igen intenzív koncerteket. Õt faggattuk egy kicsit a múltról, meg a jelenrõl és a jövõrõl. Ahogy azt ilyenkor szokták…

Kicsit menjünk vissza az idõben! Honnan jöttél és hogyan kerültél a zenekarba?
Egy éve kerültem a Stereochrist-ba, az akkor már épp haldokló zenekaromból, ami amolyan gimis zenekarnak indult, aztán a suli után is életben maradt, és tökéletes iskola volt a zenélés alapjaihoz. A zenekar neve Head-on Back volt és ott gitároztam is. Azóta minden tag megtalálta a neki tökéletes fórumot a zenéléshez. Igazán örülök ennek!

Ismerted Stereoékat elõtte?
Rajongójuk voltam. Meg adtam a zenekarom demójából nekik, hátha... Közben a budapesti fantom színtér által megismerkedtem Petivel az elõzõ énekessel is. Mármint ez a stoner dolog a fantom.

Csak nem Peti ajánlott be?
(Nevet) Nem. Én jelentkeztem, amikor megtudtam, hogy énekes nélkül maradtak.

Tudod amúgy a szétválás okát? Mármint, hogy Peti és Tomi miért ment el?
Igen. Legyen mondjuk zenei ellentét. Ez már múlt, nem hiszem, hogy sokat számít. Azóta minden helyre került, mindenki szeret mindenkit.

A közönség hogy fogadott? Mert azért elég hirtelen volt a váltás. Egyik pillanatban még Peti énekelt, aztán Te...
Annyira hirtelen, hogy az elsõ közös koncertünkön a közönség nagy része nem is tudta, hogy velem fog találkozni. Így utólag elég durva élmény. Akkor nem is nagyon fogtam fel. Elsõre elég vegyes fogadtatásban volt részem. De ez teljesen érthetõ, ha megnézzük mennyire különbözik Peti és az én színpadi stílusom. Hatalmas váltás lehetett. Ezzel együtt nem hiszem, hogy ma még van olyan ember, aki látott minket koncerten, hallotta a promó lemezt és még mindig úgy gondolja, hogy nem illek a zenekarba. Jó, persze, azért lehet, hogy van…

Negatív véleményt én még nem hallottam megnyugtatlak. Mindenki azzal jött, hogy olyan lett élõben a Stereochrist mint egy HC (gy.k.: hard core) banda. Ez csak nem lehetett negatívum! Vagy igen?
Ha a koncertek szempontjából nézzük ez számomra egyértelmûen elismerés, még ha nem is nagyon hallgatok hc bandákat. Élõben viszont nagyon erõs energiák szabadulnak fel egy hc bulin. Az is érdekes, hogy itthon a legtöbb koncertünket hc zenekarokkal együtt toltuk. Kint is sok az olyan vélemény, hogy amolyan régisulis „dúmmal” meg „szádörnnel” oltott „hárdkór” zenekar vagyunk. Ha viszont a zene szempontjából nézzük meglehetõsen szûk kategóriának érzem. Fõleg, hogy ebbõl a szempontból semmilyen kapcsolatot nem látok köztünk és a hc között. Bár a Panterára is azt mondák régen, hogy hc.

Na igen, az Anselmos hasonlat...
Ó je. Egyszer majd ez is lekopik. Elsõre mindig kell valami, amibe lehet kapaszkodni ha új az élmény, de nem hiszem, hogy a promó lemez meghallgatása közben bárkinek is beugrana Fülöp mester.

Nem is a hangzóanyag kapcsán merül ez fel veled kapcsolatban, hanem frontemberi szinten. Ez valljuk be, inkább elismerés, mint negatívum!
Abban az esetben nem elismerés, ha valaki kópiaként emleget. És hogy õszinte legyek, a visszanézett videók után sem érzem igazán helytállónak ezt a dolgot. De tény, hogy ha az embert a világ egyik legmeghatározóbb frontemberéhez hasonlítják, akkor van, amit jól csinált a színpadon. Bár például Nick Cave-nek jobban örülnék (nevet). Õ számomra meghatározóbb, mint Anselmo. De tegyek pontot a gondolat végére: Nem zavar túlságosan az Anselmo-s hasonlat, mégis remélem, hogy egyszer majd túl leszünk rajta. Nem is a hasonlítgatás a rossz, hanem az, hogy olyan mintha nem lenne más, amit mondhatnának. Ja de. Voltam már Fidel Castro is, nemrég pedig erdész...

Igen, az embereknek kell a támpont. De lépjünk tovább... Nem zavar, hogy egyelõre fõként mások dalait énekled?
Már-már ugyanannyi új számot játszunk, mint régit. Persze ez függ az adott koncerttõl is. Mivel szeretem a Dead River Blues dalait, és úgy érzem sikerült õket a saját érzéseimhez alakítani, nem, hogy nem zavaró, de még önmagam is meg tudom valósítani bennük a megfelelõ szinten. Van olyan szám, amihez biztosan fogok ragaszkodni akkor is, ha már a teljes repertoárt be tudjuk tölteni új számokkal. Egyelõre kb. fele-fele az arány.

Az új dalokban mennyire van benne a kezed? Mondtad, hogy elõzõ zenekarodban gitároztál. Vagy itt ez teljesen Kolos dolga?
Az új dalok elég sokféleképpen képesek megszületni. Van, ami a próbateremben, szöszölésbõl született, van, ami egy Kolos által hozott riffbõl lett, van, ami sok Kolos által hozott riffbol. Tegnap próbán pl. Balázs hozott egy riffet, van olyan dal is, aminek a fõ vázát én írtam és aztán próbán alakítgattuk. A vokálokat és a szövegeket egyedül csinálom, és általában folyamatában mutogatom a többieknek, így ha valami nem tetszik, vagy máshogy lenne jó, akkor elmondják. A dalok szerkezetébe, a hangokba mindenki beleszólhat.

Ez a legutóbbi három számos promo mi célból jött létre?
Elso sorban kiadó váltás céljából. És ugye a lemez sem aktuális már, ha az eredeti zenekar fele van már csak meg. Kellett valami idõszerû dolog, amit megmutathatunk az embereknek.

Milyen a fogadtatása? Egyáltalán kikhez jut el ez a cucc?
Eddig negatív kritika nem született. A három szám eléggé megosztja az embereket, általában mindenki mást szeret róla. Azt hiszem ez az új lemez esetében is így lesz. Egyelõre nincs két ugyanolyan számunk. Az volt a szempont, hogy minél több emberhez eljusson elsõ körben. Kíváncsiak voltunk a visszajelzésekre, mielõtt bármi történik. Most hogy látjuk, mûködik a dolog, a következõ adag cd-t eljuttatjuk minél több külföldi kiadónak és ’zine-nek. Bár már most úgy tûnik, hogy megvan a következõ kiadó. Ezen kívül bárkihez eljuthat, aki eljön koncertre, vagy megrendeli az oldalunkról.

Kiadóváltás? Mi baj volt az elõzõvel?
Azt sem tudjuk mi van velük. Egyáltalán nem kommunikálnak velünk. De nem is baj, hiszen sem az európai, sem a magyar terjesztést nem oldották meg. Esetünkben meg szinte mindegy, hogy Amerikában mennyi lemez fogy. Oda úgy sem tudunk belátható idõn belül elindulni. Nekünk Európa a fontos. Szerencsére a váltás jogi oldala sem ütközik akadályba.

Marad a külföldi irány kiadóvonalon?
Mindenképpen, de arra törekszünk, hogy itthon is kapható legyen a lemez, lehetõleg kicsit nagyobb reklámmal, mint az elõzõ.

Hát az bizony elkelne! Ha már külföldnél tartunk... Sokat mozogtok odakinn koncertszinten. Mennyire ismerik a neveteket?
Hála a stoner orientált webzineknek meglepõen elterjedt a zenekar neve világszerte. Ezt segítette az elsõ európa turné a Negative Reaction-nel, így jól látszott a mostani - már hosszabb turnén - hogy ahol jártunk tavaly, ott ugyanazok az emberek újra eljöttek, még nagyobb kedvvel, és még több új embert hoztak magukkal. Ahol pedig most voltunk elõször, ott a szokásos megrökönyödés fogadott minket. Általában váratlanul éri az embereket a produkció. Nagyon hosszú folyamatnak tûnik, de eddig megérte. Most, hogy a lehetséges új kiadó egy elég nagy respektnek örvendõ kiadó, valószínûleg még elõrébb juthatunk. Ahhoz képest, hogy egy lemez jelent meg, és Európában nem is, ráadásul két turnén vagyunk túl meglepõen jól állunk.

Mitõl rökönyödnek meg? Hiszen nem játszotok sokkoló dolgot.
A zene maga nem sokkoló. Viszont ha jók a körülmények, jó a hangosítás, és megfelelõ a közönség akkor életre kel az, ami itthon csak ritkán tud. Amit az elõbb hc-ként emlegettünk a zenekarral kapcsolatban. Csuda nagy energiák szabadulnak fel ilyenkor. és valószínûleg amikor kint eljönnek az emberek a koncertünkre úgy, hogy még nem láttak elõtte, vagy csak lemezen hallottak, de mindenképpen abból indulnak ki, hogy kelet-európai, underground zenekarral állnak majd szemben, ez az energia elég rendesen arculcsapja õket. Persze butaság azt gondolni, hogy attól, mert hozzájuk képest keletrõl jövünk, valamilyen amatõr produkciót látnak majd, de azért ha valaki emiatt szkeptikus, azt is meglehet érteni. Nem beszélve arról, hogy a doom jelzõ is elég félrevezetõ lehet. Ha arra számít valaki, hogy most majd jön pár szomorú, egyhelyben álló ember, és hiperlassú érfelvágós szart fog nyomni, akkor azt nagyon nagy meglepetés éri már az elsõ hangoknál.

Amúgy megéri külföldön koncertezni?
Milyen szempontból?

Úgy összességében.
Mindenképp. Vannak nehéz pillanatok, meg ugye a mi szintünkön nem is egy pénztárca barát dolog - amúgy is köztudottan burzsoá hobbi a rockzenekarosdi - de a felmerülõ negatívumokkal együtt éri meg. Nem is tudom, hogy volt-e olyan pillanat bármelyikünk életében, amikor úgy álmodott a zeneélésrõl, hogy nem volt benne külföld. Nagyon nem szeretnék relációs jelet tenni a magyar és a kinti koncertek közé, de ha nem játszhatnánk külföldön, akkor valószínûleg nem csinálnánk tovább…

Ennyire szar itthon a helyzet?
Elszomorító, és csüggesztõ, de ha tisztázzuk magunkkal, hogy mire lehet számítani, és mennyire térül meg a belefektetett energia, akkor nincs semmi baj. De amit a mostani magyar koncert sorozaton tapasztaltunk az meglehetõsen borzasztó kép. Nem csak, hogy nincs semmi javulás, de romlani látszik a helyzet. És nem csak a helyszínekrõl, a körülményekrõl van szó, hanem az általános érdektelenségrõl. Viszont érdekes módon ez városról városra változik. De nem a pozitív tapasztalatok a jellemzõek ha globálisan nézzük. A lényeg, hogy még így is lehet csinálni. Csak tisztában kell lenni a határokkal, és hogy mire lehet számítani. Sajnos van jó pár olyan város és klub, amit, ha nem is örökre, de le kell vennünk a zenekar térképérõl. Túl sok szarral találkoztunk most egyszerre, ahhoz, hogy meg legyen az okunk az elkeseredésre. Aztán mindig jön valami - mint ahogy most jött, ismét a szegedi fordulón - ami új erõt ad.

Pont ezt akartam kérdezni, hogy az itthoni turnéitokkal mi a helyzet? Mert itthon is rendszeresen körbejárjátok az országot többedmagatokkal és ezt nem sok magyar zenekar csinálja meg.
Továbbra sem akarjuk hanyagolni a vidéki városokat.

Na, de hagyjuk a szomorkodást.... Új album?
Jól haladunk a számokkal, a terv szerint áprilisban rögzítjük õket, és meg is jelenik még akkor, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk.

Hol szeretnétek felvenni?
Egészen biztos, hogy úgy lesz rögzítve ahogy a promó cd. Próbaterem, mobil stúdió, Hidasi Barnabás guru. Az a lényeg, hogy ne valami polírozott modern szar legyen. Lélegzõ, zsíros, egyenes albumot akarunk.

A hangzás így megfelelõ lesz? Mert a promo hangzása lehetne jobb is...
Alapvetõen nem fog különbözni, csak jobban fog szólni, mert komolyabb masterelésen esik majd át. de odáig minden ugyanúgy fog történni, mint a promónál.

Akkor kiadó még nincsen biztosan hozzá?
Úgy néz ki, hogy van. Csak még nagyon friss, és képlékeny a dolog. De valószínûnek tunik, hogy Márk of PsycheDOOMelic fogja kiadni.

Ez tulajdonképpen magyar kiadó nem?
Osztrák. A magyar terjesztését a Hammer csinálja, úgy tudom. És mindenképpen logikus lépés lenne ez a részünkrõl…

Stílusilag oda illetek...
Hát ez az, hogy nem is igazán. Hiszen Márk doom zenékkel foglalkozik. Mi meg csak nyomokban vagyunk doom. De mûködni fog a dolog!

Addig mik a tervek? Hiszen van még vagy fél évetek jövõ áprilisig.
Idén még lesz három koncert. 25-én játszunk Sopronban a Wall Of Sleep-el, és egy helyi, állítólag stoner zenekarral, aztán December 10-én a Marco Poloban a Varso-val illetve az Angertea-vel, majd 16-án Miskolcon, ahol ezen két zenekar mellé még csatlakozik az Isten Fája Fölött (valószínûleg az Isten Háta Mögött-rõl van szó – a szerk.) is. Aztán jövõre áprilisig nincsenek lekötött koncertek még, elbújunk a próbateremben, és ha nincs más ötlete a koncertszervezõknek, dolgozunk az albumon. Aztán ha minden igaz, áprilisban még egy rövidebb európai kiruccanás is lesz.

Ahogy az szokás nálatok... Amúgy hol van jövõje a Stereochrist-nak? Itthon vagy külföldön?
Reméljük, hogy az új szerzõdéssel itthon is. Szomorúak lennénk, ha csak külföld maradna.

/interjú: Dankó Gábor/

back / vissza